„Ahol soha könnyek nem hullnak, szép tiszta az idő, de minden kiszárad.” 165 éve, 1856. november 20-án halt meg Marosvásárhelyt Bolyai Farkas matematikus.
1775. február 9-én született a Nagyszebenhez közeli Bólyán elszegényedett nemesi családban, apja szolgabíró volt. Hatéves korában már magyarul és latinul is írt és olvasott, ehhez iskolás évei alatt megtanult németül, franciául, olaszul, angolul, héberül és románul, s kívülről tudta (természetesen görögül) az Odüsszeia első tíz énekét. Fejszámoló tehetsége és zenei érzéke miatt csodagyereknek tartották, 14 jegyű számokból fejben vont négyzet- és köbgyököt. A tudásvágy olykor testi épségét is veszélyeztette, Egy kísérlete során majdnem megvakult a berobbant lőportól.
1781-től a nagyenyedi református kollégiumban nevelkedett, 12 évesen a 8 éves Kemény Simon báró mentora volt Marosvécsen, majd öt évig tanultak együtt a kolozsvári református kollégiumban. Bolyai 1796-tól Jénában, majd Göttingenben tanult, ahol diáktársa volt a nagy német matematikus, Carl Friedrich Gauss. Beszélgetéseik erősenhatottak érdeklődési körének kialakulására, ő jelentette Bolyai számára később is a kapcsolatot az európai tudománnyal. Ekkor kezdett Eukleidész V., párhuzamossági posztulátumával, a „paralellákkal” foglalkozni, amelynek ellentmondását azonban csak fia, János (1802-1860) oldotta meg. 1799-ben gyalog tért haza, 1801-ben megnősült és dolmáldi birtokán gazdálkodott. 1804-től a marosvásárhelyi református kollégium matematika-fizika-kémia professzora volt 1851-es nyugdíjazásáig.
„Bizonyos dolgoknak mintegy megvan a maguk korszaka, amikor különböző helyeken egy időben fedeztetnek fel, amint tavaszkor az ibolyák mindenütt kikelnek, ahol csak süt a Nap.”
Bolyai 1821-ben megözvegyült. 1824-ben újra megnősült s két gyermeke született, de 1833-ban második feleségét is elvesztette. Bár jelentős pedagógus lett, állása csak sovány megélhetést hozott, így Bolyai sok mindenbe belefogott: fordított, tanulmányokat írt, új fűtő- és főzőberendezéseket tervezett, kocsmát bérelt, filológiával, rajzzal, zeneelmélettel is foglalkozott. Írt gyászjelentéseket és verses nekrológokat, még saját halálára is fogalmazott ilyet. 1817-ben jelent meg Öt szomorú játék című kötete, 1818-ban A párizsi per, angolból lefordította Pope Próbatétel az emberről című művét. A Marosszéki lakodalmi szokások 1834-ben, a Szívhangok 1852-ben jelent meg, német, latin és magyar versekkel. A Jelentés (1855) búcsúja és végrendelete.
1832-ben a Magyar Tudós Társaság, szépirodalmi munkásságát értékelve, tagjának választotta. János fia minden idők legnagyobb magyar matematikusa lett, de nézeteltéréseik megkeserítették apja életét.
Bolyai Farkas első matematikai műve az Arithmetica eleje, ez 1830-ban jelent meg. További tudományos művei: Az arithmetikának, geometriának és physikának eleje (1834), Arithmetica eleje kezdőknek (1850), Űrtan elemei kezdőknek (térfogatszámítás, 1851). Kurzer Grundriss című 1851-es, névtelenül megjelent művében fia elsőbbségét bizonygatja az abszolút geometria terén az orosz Lobacsevszkijjel szemben.
Főműve a kétkötetes Tentamen (Kísérlet, 1832-33), amely tankönyv, de összefoglalja önálló felfedezéseit is. Elszigeteltsége miatt felismerései nem váltak ismertté, s azokat a köztudat ma mások nevéhez fűzi. A függvényfogalom meghatározásában megelőzte sok neves kortársát. A Bolyai-algoritmus Heinrich Baltzer révén vált ismertté, ez a magasabbfokú egyenletek közelítő megoldására alkalmas. A pozitív tagokból álló végtelen sorokra állította fel a ma Raabe nevét viselő konvergencia-kritériumot, s ő ismerte fel először a De Morgan-féle kritériumskálát is. Eukleidész V. posztulátumának igazolásával egész életén át küzdött, s bár csak kilenc helyettesítő axiómáig jutott el, az ő érdeme, hogy fia figyelmét e kérdéskörre irányította – noha eleinte inkább óvta őt a reménytelennek látszó problémától. Bolyai János Tértana a Tentamen függelékeként, Appendix címen jelent meg, amely nem bizonyította, hanem mellőzte a párhuzamosok tételét.
Jelentősek Bolyai Farkas megállapításai az aritmetika, a geometria és a halmazelmélet világában is, valamint a végszerű területegyenlőség általa adott definíciója: eszerint két síkterület akkor végszerűen egyenlő, ha véges számú, páronként egybevágó darabokra oszthatók.
Bolyai a kolozsvári színház pályázataira írta Pausianas, II. Mohamed és Kemény Simon című drámáit, amelyek a francia felvilágosodás hatását tükrözik, ám szónokiasságuk és terjengősségük miatt nemigen adhatók elő. Kísérletezett gyógyítással is, s foglalkozott társadalmi kérdésekkel. Az utópikus szocializmus gondolatai nyomán született Úr-bér, kárpótló egyesület című dolgozatában a jövő falujának életét képzelte el. A Mohamedet 1898-ban adták ki, levelezése Gauss-szal 1899-ben látott napvilágot, német és magyar nyelven, az erdőgazdálkodásról írt műve kéziratban maradt.
Egy levele szerint 1839-ben camera obscurával fekete-fehér képeket készített és rögzített, így néhány hónappal megelőzte a dagerrotípia módszerének nyilvánosságra hozását. Ma nevét viseli a marosvásárhelyi kollégium, amely előtt fiával közös szobra áll. Sorsa tipikus magyar sors, sokoldalú tehetsége dacára elveszett a szűkös körülmények szorításában. Németh László két drámát írt apa és fia viszonyáról: 1960-ban Apai örökség, 1961-ben A két Bolyai címmel.
