„Szonátája bizonyítja az Ön erőteljes, átgondolt, ötletes zeneszerzői tehetségét, amely kiváló anyagból van…”, írta Liszt Ferenc a 175 éve született Edvard Grieg norvég zeneszerzőnek, akinek nem voltak nagy szimfonikus álmai, a kis műfajokban érezte jól magát.
Edvard Hagerup Grieg 1843. június 15-én született Bergenben. Apja brit konzul volt Bergenben. A család skót eredetű, a zeneszerző anyja jómódú norvég család leánya volt, aki Hamburgban tanult zenét. Grieg tőle kezdett hatéves korában zongorázni tanulni. A hegedűvirtuóz Ole Bull javaslatára a lipcsei konzervatórium növendéke lett, ahol Mendelssohn és Schumann zenéjének hatása alá került. 1863-ban Koppenhágában tanult, itt ismerte meg Rikard Nordraak norvég zenéjét, majd megalapította az Euterpe nevű hangverseny-táraságot.
Többször megfordult Rómában, itt találkozott Ibsennel és Liszt Ferenccel, aki elragadtatással nyilatkozott 1868-as zongoraversenyéről, melyet Koppenhágában mutattak be.
Liszt Ferenc Levele
„Uram!
Számomra igen kellemes, hogy megírhatom Önnek, milyen őszinte örömet szerzett nekem az Ön Szonátájának (op. 8) olvasása. Szonátája bizonyítja az Ön erőteljes, átgondolt, ötletes zeneszerzői tehetségét, amely kiváló anyagból van, és Önnek nincs másra szüksége, mint hogy kövesse természetes útját, hogy magas fokra jusson fel. Szívesen hiszem, hogy Ön megtalálja a hazájában azt a sikert és bátorítást, amelyet megérdemel.
Ezek máshol sem hiányoznak majd Önnek, és ha Ön ezen a télen Németországba jön, szívélyesen meghívom Önt egy kis weimari tartózkodásra, hogy teljesen megismerhessük egymást. Kérem, fogadja Uram tiszteletteljes érzelmeim és nagyrabecsülésem kifejezését.
Liszt Ferenc” (1868. december 29.)
Az A-moll koncert érezhetően Schumann hasonló hangnemű versenyműve hatására keletkezett, nyitó motívuma amannak romantikusabb változata. A darabban a schumanni líra, a norvég folklór és a Liszt-féle virtuozitás is helyet kapott. 1866-ban Christianiában, a mai Oslóban telepedett le, ahol 1874-ig élt. Ekkor évi 1600 korona ösztöndíjat ó kapott a norvég kormánytól, sokat vezényelt, aktívan közreműködött a főváros zenei életének fellendítésében. Ő alapította a Zenei Egyesületet.
1885-ben Bergen mellett építette fel otthonát, a Troldhaugent, ahová ma is sűrűn zarándokolnak el emlékének tisztelői. Gyenge egészsége dacára hangversenykörutat tett Skandináviában, Angliában és a kontinensen. Gyakran kísérte zongorán feleségét, Nina Hagerupot, aki dalainak ihletője és előadója volt. 1897-ben a berlini akadémia tagja lett.
A norvég népi hagyományokban gyökerező zenéjét kifinomult líraiság jellemzi. Tíz gyűjteményre való lírai darabot írt zongorára. A késői romantikából kifejlődött harmóniái újszerűen hatottak. Nagyobb szabású művei: a Zongoraverseny, a G-moll vonósnégyes és a három hegedű-zongora szonáta. Ez utóbbiak szabad szonátaformára épültek, a hegedű és zongora egyenrangú részvételével. Harmóniái merészek, néhol impresszionista hatásúak, alaphangjuk lírai-romantikus.
Legnépszerűbb darabja az Ibsen művéhez írt Peer Gynt-szvit, e téma irodalmi s zenei téren a legismertebb norvég műalkotások egyike. Peer Gynt, a világcsavargó, az önmegvalósítás első hőse, norvég népmesék idézője, anyja, Aase anyó s halálig hűséges kedvese, Solvejg Ibsen és Grieg révén az európai kultúrkincs szerves részévé váltak. A zeneszerző 23 darabot írt a drámához, később nyolc zeneszámból két szvitet komponált. A nevesebb részletek: Anitra tánca, A hegy királyának palotájában, Solvejg dala. Az 1876-os bemutató után a zeneszerző megutálta e művét, ismertségének mégis ez a fő tényezője ma is.
Grieg jelentős alkotásai még a Holberg-szvit, továbbá norvég tánc- és népdalfeldolgozásai.
Nem voltak nagy szimfonikus álmai, a kis műfajokban érezte jól magát. Egy operába kezdett bele Brjönson Olav Trygvason című darabja nyomán, de nem fejezte be. Brjönson Sigurd Jorsalfar című színművéhez írt zenekari nyitányát időnként előadják. Vokális művei közé tartoznak az A. O. Vinje szövegeire írt dalok, valamint a Haugtussa dalciklus. Grieg ösztönösen azonosult a szövegek költői világával és rátalált az annak megfelelő zenére. Nemzetközi népszerűsége éppen nemzeti jellegén alapul. Ő a modern népdalfeldolgozás egyik úttörője. Norvég és dán motívumokat tartalmazó lírai darabjait tíz kötetben adta ki, 1867 és 1901 között, leghíresebb közöttük a Troldhaugeni lakodalom.
Az 1880-as évek végétől Európa-szerte ünnepelték, mint művei vezénylőjét és előadóját. 1907. szeptember 4-én halt meg Bergenben.
