Amellett, hogy egész életében a világ egyik legismertebb mesegyűjteményének létrehozásán dolgozott, Jacob Grimm a történeti hangfejlődés törvényszerűségeinek kutatója, az első német tudományos nyelvtan megalkotója volt.
Jacob Grimm 235 éve, 1785. január 4-én született Hanauban Jacob Grimm német író, irodalomtörténész, nyelvész; a gyerekszobák és mesemondó édesanyák idestova két évszázados társának, a Grimm-meséknek egyik „atyja”.
Jacob Grimm (nevét gyakran Jacob-nak írják, teljes neve: Jacob Ludwig Carl Grimm) német író, irodalomtörténész, nyelvész; a gyerekszobák és mesemondó édesanyák több mint két évszázados társának, a Grimm-meséknek egyik „atyja” 1785. január 4-én született Hanauban. Édesapja, a városi tanács jegyzője fiatalon meghalt, az özvegy édesanya kemény küzdelmet vívott azért, hogy gyermekeit taníttathassa. Az ő halálával az akkor 23 éves Jacobra hárult a feladat, hogy négy öccséről és egy húgáról gondoskodjon. Jacob jogot hallgatott a marburgi egyetemen, majd középkori kéziratok tanulmányozásával foglalkozott Párizsban. Egy ideig királyi magánkönyvtárosként és diplomataként kereste kenyerét, majd a híres mesegyűjtemény megjelenését követően Wilhelm fivérével a kasseli könyvtárban munkálkodott.
1806 és 1807 körül Kassel városa a francia hadak meghódítása alatt állt, és Napóleon császár testvérét, Jérôme királyt tette Kassel élére. Akkoriban a Grimm család Kassel óvárosában élt, amelyet a második világháborúban teljesen elpusztítottak a német haderők. Wilhelm gyakran beteg volt, ezért nem talált munkát. Jacob pedig Jérôme király könyvtárosaként dolgozott. Gyakran volt kénytelen átsétálni a király rezidenciájába, a Wilhelmshöhe-palotába. Fennmaradt levelei szerint Jacob borzalmasan elítélte a királyt és költekező életmódját, valamint azt a bánásmódot, amellyel a német lakosokkal szemben fenntartott.
„Bemegy a gazdag ember a feleségéhez, mondja neki, hogy mi történt. Tyhű! lett erre öröm! Egyszeribe hivták a legidősebb leányt, hogy próbálja fel a cipőt. Az ám, csakhogy hiába kínlódott, a sarkát nem tudta belenyomni az ici-pici aranycipellőbe.
– Vágd le a sarkadat, biztatta az anyja. Ha királyné leszel, úgy sem kell gyalog járnod.
A leány nem sokáig gondolkozott, a sarkát lenyiszentette egy késsel s kibicegett a királyfihoz. Az meg csak nézte, nézte a leányt, sehogysem hasonlított ahhoz, akit ő három este táncoltatott, de hát nem másolhatta meg a szavát, merthogy talált a cipellő.” (Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Hamupipőke. Ford.: Benedek Elek)
Bár a testvérek egy „csapatként” élnek a köztudatban, tevékenységük és érdeklődési körük nem volt teljesen azonos. Mindketten részt vettek a régi német irodalom kutatásában, együtt fedezték fel a germán hősi ének egyetlen fennmaradt példányát, az ófelnémet Hildebrand-éneket, és elsőként fordították le német nyelvre az Edda-dalokat; Jacob nyelvészeti kérdésekkel is foglalkozott. A nyelveket és jelenségeiket történeti összefüggésükben és fejlődésükben vizsgáló Német nyelvtan című összefoglaló munkája nagy hatást gyakorolt a korabeli nyelvtudományra, s nevét viseli a hangváltozások szabályszerűségét alátámasztó Grimm-törvény. 1812-ben a két testvér által összegyűjtött mesék könyvként jelentek meg. A világon szinte mindenki ismeri a Csipkerózsikát, a Hófehérkét, a Jancsi és Juliskát és sok más történetet. A Grimm testvérek meséit mára már több mint 170 nyelvre fordították.
Míg Wilhelm 1825-ben feleségül vette Dortchen Wildot és három gyermekük született, Jacob nem házasodott meg, és élvezte testvére barátságát, továbbra is egy háztartásban éltek. A testvérek 1830-ben Göttingenbe költöztek, Wilhelm a könyvtárban segédkezett, Jacob könyvtáros lett és a göttingeni egyetemen adott elő. Német mitológia című művében romantikus történelemszemlélete és nyelvfelfogása révén közös mitologikus alapokra vezeti vissza a nyelv, a népdal, az eposz, a jog keletkezését és történetét, melyek fejlődésükben az egyetlen mitikus rendezőelv, a néplélek kifejezését valósítják meg. Miután visszatértek Kasselbe, fiatalabb testvérükkel, Ludwig Emillel éltek együtt. .
Jacob Grimm 1840-től a berlini tudományos akadémia tagja lett, és az 1810-es évektől kezdve élete végéig szoros kapcsolatot tartott a magyar nyelvészekkel, s a Magyar Tudományos Akadémia kültagja is volt.
Wilhelm 1859. december 16-án, Jacob 1863. szeptember 20-án halt meg. 73 és 78 évesek voltak. Mivel a Grimm testvérek soha nem akarták elválni egymástól és egész életükben ragaszkodtak egymás iránti szeretetük kifejezése iránt, egymás mellé temették őket a berlini Szent Matthäus régi temetőben
A testvérek közös művének, a német nyelv szókincsét a kezdetektől Goethe haláláig tárgyaló és értelmező Német szótár első kötete 1854-ben, utolsó, 32. kötete Jacob halála után csaknem száz évvel, 1961-ben látott napvilágot.
Jacob és öccse, Wilhelm nevét elsősorban az 1812-15 között két kötetben kiadott, Gyermek- és házi mesék című mesegyűjteményük – közismerten Grimm-mesék – tette világhírűvé. A testvérek az országot járva többnyire szájhagyomány útján őrzött népmeséket jegyeztek le oly módon, hogy azok eredeti stílusa, kifejezésmódja és sajátos világa megmaradjon. Az élő hagyomány örököseként forrásaikat autentikus nyersanyagként kezelték, az összegyűjtött anyagot folyamatosan csiszolták és alakították, s egyes helyeken rövid szerkesztői hozzátoldásokkal bővítettek a történeteken.
„A farkas megvárta, míg a lányka eltűnik a bozótban, akkor aztán szaladt egyenest a nagymama házához, és bekopogtatott.
– Ki az? – kérdezte a nagymama az ágyból.
Én vagyok, Piroska – felelte a farkas olyan vékony hangon, amilyet csak ki tudott szorítani magából. – Nyisd ki az ajtót, hoztam neked friss kalácsot, finom bort!
– Nincs kulcsra zárva – mondta az öregasszony –, csak a kilincset kell lenyomnod. Nagyon gyönge vagyok, nem tudok fölkelni.
A farkasnak se kellett kétszer mondani: benyitott, odarohant az ágyhoz, és se szó, se beszéd, bekapta a nagymamát.
– Ezzel hát megvolnánk – mondta elégedetten –, lássuk a következő fogást.
Ott volt a széken a nagymama ruhája, főkötője szép rendben ahogyan az este letette. A farkas magára kapta a szoknyát, belebújt a réklibe, föltette a főkötőt, befeküdt az ágyba, és behúzta az ágyfüggönyt. Jól magára húzta a paplant, egészen az orráig, hogy minél kevesebb lássék ki belőle, és elkezdett halkan nyögdécselni, mint aki nagybeteg Piroska meg azalatt csak szaladt virágtól virágig, hallgatta a madárszót, figyelte a lepkék táncát, és csak akkor jutott eszébe a nagymama, mikor már olyan nagy volt a bokrétája, hogy alig fért a kezébe. Nosza, útnak eredt, szaporázta a lépést, míg a három tölgyfa alatt föl nem tűnt a mogyorósövényes kis ház.
Nagymama! – kiáltotta már messziről. – Nagymama! Én vagyok itt, Piroska!
Egy kicsit furcsállotta ugyan, hogy a ház ajtaja tárva-nyitva; de aztán azt gondolta: „Szegény nagyanyó biztosan nagyon várt már; nyitva hagyta az ajtót, hogy meghallja, ha jövök.” Belépett a szobába, de valahogy odabent is olyan furcsa volt, hideg-e, meleg-e, maga s tudta, csak egészen beleborzongott.” (Jakob Grimm – Wilhelm Grimm: Piroska és a farkas
A gyűjtemény második kötetének megjelenését követően Wilhelm ezt írta Jacobnak: „A mesék az egész világ előtt ismertté tettek bennünket!” Igaza volt. A ma már több mint hetven nyelven olvasható mesegyűjtemény eddig is több nemzedék képzelet és érzelemvilágát gazdagította, s méltán vonult be a világirodalom történetébe. A Grimm-mesék magyar fordításban 1861-től máig mintegy 250 kiadást értek meg s nagyban befolyásolták a magyar mesekincset.
Hanau, a fivérek szülővárosa a főterén szobrot állított világhírűvé vált „fiainak”, s a közeli Kasselban található a háromemeletes Grimm Múzeum, melynek külön érdekessége, hogy a lépcsőház falára a Grimm-testvérek életének történetét írták.
