„A hatalom embertorzító hatása végigkíséri a művet. Engem az érdekelt, hogy mindezt milyen képekben lehet megjeleníteni. Min nyugszik Macbeth és lady Macbeth kapcsolata.” Kulcsár Noémival a Macbethről és a meggondolatlan tettek eltáncolásáról György Renáta beszélgetett.
Akárcsak William Shakespeare életműve, az olthatatlan hatalomvágytól sújtott gyenge ember archetípusa és sorsdrámája is örök. A Macbeth című tragédia halhatatlan tanulsága, hogy a félreértelmezett hivatástudat, a beteges nagyravágyás és a hamis uralkodói szellem pusztító, torz lelkivilágú figurákat szül. A történelem krónikájában és napjainkban ugyanúgy feltűnnek azok, akik érdemeik és kiemelkedő képességeik hiányában erőszakkal, csalással, vagy ügyeskedéssel ragadták magukhoz a hatalmat. Amikor a fölöttünk álló, dilettáns és rossz vezetők miatt szenvedünk, Shakespeare megnyugtató igazságot szolgáltat számunkra Macbeth tragédiájával.
Macbeth-nek, a norvégok és a lázadó skótok fölött győzedelmeskedő hadvezérnek három boszorkány megjósolja, hogy egy napon Skócia királya lesz. Macbeth felesége segítségével megöli a királyt, hogy beteljesítse a jóslatot. Macbeth elől ugyan minden akadály elhárul, hogy Skócia trónjára lépjen, de az uralkodást nem tudja élvezni, mert örökké attól retteg, hogy hatalmát valaki veszélyezteti. Az idő múlásával egyre inkább kényszerképzetei foglyává válik, ezért gyilkosokat bérel fel, hogy végezzenek a számára gyanús elemekkel. A szörnyű vérontás közepette Macbeth újból fölkeresi a boszorkányokat, akik kétes jóslataikkal ismét hamis illúziókba ringatják, miközben a háború már gőzerővel készül Macbeth és Skócia trónja ellen.
Az eredetileg a középkori kelta Holinshed-krónikából származó Shakespeare művet belengi az erőszakos tettekkel és a kísértő bűntudattal teli legendák misztikus hangja és sejtelmes atmoszférája. A babonák és a látomások világa, továbbá a Shakespeare-mű misztikuma, motívum- és szimbólumgazdagsága kiváló alapanyag a tánc- a mozdulatművészet számára.
Kulcsár Noémi: Macbethh a hatalomért való küzdelem drámája
Kulcsár Noémi a Macbethben a félelem szülte, meggondolatlan tettek drámáját állítja táncszínpadra március 6-án a MOM Kulturális Központban. A koreográfust leginkább az inspirálta, hogyan fuzionáljon a báb technikával. A Kulcsár Noémi által rendezett Macbeth darab főszerepében Csere Zoltán (Macbeth) és Szarvas Kriszta (Lady Macbeth), a Szegedi Kortárs Balett egykori vezető táncosa lesz látható.
Shakespeare darabjaival jó ideje foglalkozol alkotóként. Mi ez a kötődés?
Nagyon érdekelnek a társművészetek. Az, hogy mit hogyan lehet adaptálni táncszínpadon. Ha megnézem a saját pályámat, akkor látszik, hogy egyszer mozgás alapú, nem irodalmi dramaturgiával dolgozó – úgy is nevezhetném, hogy szimfonikus műveket – készítek, amelyet egy zenemű inspirált. Vagy egy irodalmi mű adaptációja ragad meg. Az érdeklődésem kétirányú, szeretem, ha olykor ez, máskor meg a másik erősödik föl. Shakespeare választása következetesség a részemből mert először a Sok hűhó semmiért, utána a Rómeó és Júliát állítottam táncszínpadra. A királydráma azonban sokkal nagyobb falat, nehezebb téma, így egy ideje elkezdett piszkálni, hogy melyiket lehetne táncban, mozgásban is interpretálni.
Ha egy férfi és egy nő áll a színpadon, legtöbbször a szerelem, vagy szexualitás témájára asszociál mindenki. Amikor a hatalomról és annak embertorzító hatásairól, vagy a taktikus hatalomépítésről beszélünk, akkor a mozgásnyelvnek és a színpadi szituációknak nagyon erősen kell támogatniuk egymást. Nekem ez volt a kihívás, ezért esett a választásom a Macbethre. Emellett ez egy szürreális darab, speciális mozgásrendszert kíván. Amíg a Rómeó és Júliánál szorosan követtem a dramaturgiát, itt lazábban hagytam az előadás szerkezetét. A történet érthetőségét megtartottam ugyan, de inkább az érzelmek és gondolatok, valamint a kapcsolatok kinyilatkoztatására helyeztem a hangsúlyt.
Milyen érzelmeket, gondolatokat akarsz megmutatni?
A hatalom embertorzító hatása végigkíséri a művet. Engem az érdekelt, hogy mindezt milyen képekben lehet megjeleníteni. Min nyugszik Macbeth és lady Macbeth kapcsolata. Mikor és miért változik meg, hol van a fordulópont, hogyan élik végig a kríziseket, s hogy ez azután mivé fajul. Ezek a fázisok érdekeltek. Ami még fontos volt számomra, az a darab szürrealitását adó három boszorkány jelenléte, akik mint a bábosok, egy másik szintről keverik az események szálait. Ez a vonal pedig lehetőséget ad arra, hogy ismét fuzionáljak, ebben az esetben a bábbal, abban az újszerű értelmében, ahogyan azt ma használják.
Hogyan készülsz egy darabra?
Az ötlet évekkel ezelőtt megszületett, hiszen Shakespeare és a királydráma is érdekel, de csak most álltak össze a feltételek. Egy darabra hónapokig készülök. Ebben az esetben is színházi emberekkel beszélgettem, tanulmányoztam a művet, valamint a róla szóló tanulmányokat.
Csere Zoltánnal és Szarvas Krisztával készítettem egy duettet a PR-Evolution felkérésére és akkor jött az érzés, hogy ők azok, akikkel ezt meg kell csinálnom. Ők ketten kulcsfigura abban, hogy ez az előadás össze állt. Nálam mindig a darab határozza meg, hogy kit szeretnék látni az adott szerepben vagy helyzetben. Úgy éreztem, hogy erre a darabra ők kellenek. Képzett, tapasztalt művészek, akik klasszikus alapú táncosok és a kortárs tánc nyelvét is uralják. Nagyon fontos számomra, hogy a technikai tudás mellett egy darabban őszinte zsigeri érzelmek és jelenlét legyen a színpadon, amellyel együtt tud lélegezni a néző. Nem valamiféle teatralitásra gondolok, hanem intimebb, ugyanakkor nagyon szuggesztív előadásmódra.
Máskor is inspirált táncos egy darabra?
Igen, például most a Vágy villamosában Lőrinc Katalin. A Mesében pedig Gál Norbert, vagy a Spala Korinna-Csere Zoltán páros volt meghatározó. Szeretek táncosokban, a táncosokkal közösen gondolkozni, amely bizonyos részben nyilván hatással vannak az elképzeléseimre, és beillesztem azokat az alkotói módszerembe.
Ez mit jelent nálad?
Definiálni nem tudom pontosan. Mindenki dolgozik valahogy. Minden alkotóra jellemző, ahogyan elkezd összeállítani egy előadást, ahogy elindítja a próbafolyamatot, van egyfajta munkamódszere. Én megmutatom pontosan, hogy mit szeretnék, és bár időnkét engedem a táncosokat improvizálni, alapjaiban végigviszem a koncepciómat, elejétől a végéig.
Mi volt rád a legnagyobb hatással az előkészítési folyamatban?
Leginkább az, hogy bevontam a bábtechnikát. A színház minden területét nagyon szeretem és szeretem ötvözni azt. A világban is azt látom meg leginkább, hogy minden mindennel fuzionál. Volt alkalmam más műfajjel, stílussal, technikával, művészeti ággal közösen létrehozni előadásokat és mindig valami olyan plusz dolog jön ezzel a helyzettel, ami elindítja a fantáziámat. Nagyon progresszív ma a bábszínház. Sokat fejlődött, sok színpadi stílussal fuzionál. Engem is ez érdekelt, hogyan lehet összefűzni a kettőt.
Milyen hatást akarsz elérni, milyen üzenettel távozzon a néző?
Azt, hogy mindenki, aki hatalomra tör, azonnal félni kezd, hogy elveszíti azt. A félelem drámája, a félelem szülte meggondolatlan tettek drámáját állítom színpadra. Az eseményeket a vágy indítja el, ami egyből félelmet szül. Ennek láncolatából bontakozik ki aztán a dráma.
György Renáta
