A Zórád – Swift: Gulliver Lilliputban 12.

Szerző: Cultura / 2015. június 10. szerda / Kultúra, Irodalom

„hogy nem illenék hozzám, idegenhez, pártügyekbe avatkozni…” Zórád Ernő illusztrálása mellett Gulliver lilliputi utazását Karinthy Frigyes páratlan műfordítása teszi még különlegesebbé.

„Az ellenségeskedés igy kezdődött: hosszu ideig a két ország megegyezett abban, hogy a tojást, mielőtt megesszük, vastagabb felén kell feltörni. Dicsőséges uralkodónk nagyatyja azonban, még gyermekkorában, egyszer feltörvén a tojást vastagabb végén, megvágta az ujját. Atyja, a császár, ekkor rendeletet adott ki, mely szigoru büntetés terhe alatt megtiltotta a népnek, hogy a tojást vastagabb felén törje fel. A népet annyira felbőszitette e rendelet, hogy hat izben lázadás tört ki. E forradalmak folyamán egyik császárunk életét, másik trónját vesztette. Blefuscu uralkodói állandóan szitották ezeket a polgárháborukat és ha elfojtották őket, a számüzöttek rendesen Blefuscuba menekültek. Feljegyezték, hogy tizenegyezer ember szenvedett inkább kinhalált, semhogy a hagyományok ellenére a vékonyabb felén törje fel a tojást. Több száz kötetet irtak erről a kérdésről: a Vastagvégüek müveit hosszabb időn át betiltották és elkobozták, törvény mondta ki, hogy a vastagvégüek nem választók és nem választhatók. E villongások folyamán Blefuscu nagykövetei többször szólaltak fel, vádolva bennünket, hogy megszegtük Lustrog, a nagy próféta alapvető tételét, mely Blundecral-ban, a mi Bibliánkban foglaltatik, s mely szerint mindenki ott töri fel a tojást, ahol leghelyesebb feltörni, már pedig azt mindenki maga tudja legjobban, hogy neki hol esik jobban, ez tehát lelkiismereti kérdés.”

„Már most a vastagvégü számüzötteket szivesen fogadták Blefuscu-szigetén, addig bátoritották és támogatták őket, még véres háboru nem tört ki, a két nagyhatalom között, mely változó szerencsével folyt sokáig. Közben negyven nagy hadihajót, sok kisebbet és harmincezer embert vesztettünk. Az ellenség részén valamivel nagyobb volt a veszteség. Mégis, az ellenség annyira összeszedte magát, hogy igen tekintélyes hajórajt épitett és jelenleg éppen azon vannak, hogy megtámadjanak bennünket. Ő császári felsége az ön erejét és értékét igen nagyrabecsüli, kegyesen megbizott, terjesszem elő ügyét és kérjem véleményét”.

Válaszomban megbiztam az államtitkárt, adja át őfelségének legalázatosabb hódolatomat és tudassa vele, „hogy nem illenék hozzám, idegenhez, pártügyekbe avatkozni; de ha az ő személyének és birodalmának védelméről van szó, életemmel és véremmel rendelkezhetik”.