„Lehet, hogy minden tudás legelején egy kérdőmondat áll?” Május 23-án lenne 90 éves Ancsel Éva Állami Díjas filozófus, esszéista.
1927. május 23-án, Budapesten született. 1950-ben végzett az ELTE filozófia-társadalomtudomány-lélektan szakán. Először egy vidéki középiskolában, majd egy budapesti közgazdasági technikumban tanított, 1960-tól a budapesti tanítóképző intézet tanára volt. Már akkor is gyakran titokban félretetette a kötelező tananyagot, a használhatatlan brosúra-tankönyveket. Mint mondta, ha egy filozófus eredeti művéből átrágják magukat egy fejezeten és megértenek egy gondolatot, többet érnek vele, mint ha elolvassák a tankönyveket, dialektikus materializmus füzeteket. Tanítványok ezreinek adott életre szóló emléket, példát emberségből, szeretetből, etikus gondolkodásmódból.
1968-tól a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola docense, 1970-től az ELTE filozófia tanszékén adjunktus, 1974-től docens, 1978-tól egyetemi tanár volt. 1957-ig versei jelentek meg az Irodalmi Újságban és a Csillagban, 1968-tól az Élet és Irodalomban és a Világosságban. 1985-től az MTA levelező, 1990-től rendes tagja. 1982-ben Állami díjat kapott.
„Nincs igazság. Mi, élők olvashatjuk Rilkét és Catullust, de akik az ő századukban éltek, már sohasem fogják megismerni a homlokán hamukereszttel megjelölt fiút a Száz év magányból.” (Ancsel Éva: Százkilencvennégy bekezdés az emberről)
Etikai, társadalom- és történetfilozófiai, filozófiai, antropológiai kérdésekkel foglalkozott. Munkáiban az emberi cselekvés morális megítélhetőségét boncolta, az erkölcsi normákat, a felelősség szerepét vizsgálta társadalmi összefüggésükben. Az ember szabadságát és lehetőségeit, a választás erkölcsi kihívását, a mindennapi élet humanizmusát, a filozófia felelősségét, a művészet szerepét kutatta. Leginkább a gondolkodás és a humanizmus egymástól elválaszthatatlansága foglalkoztatta. Főbb művei: A szabadság dilemmái, A megrendült öntudat mítoszai, Töredékek az emberi teljességről, Történelem és alternatívák, Írás az éthoszról, Éthosz és történelem, Etikai tanulmány a tudásról és a nem-tudásról, Polémia a történelemmel, Százkilencvennégy bekezdés az emberről, Az aszimmetrikus ember, Bekezdések az emberről.
„Lehet, hogy minden tudás legelején egy kérdőmondat áll?” – kérdezte az egyik, az emberről szóló gondolat-gyűjteményében, s az ilyen alapvető mondatok, gyakran kérdések kimondása volt a legjellemzőbb rá. Szellemi hagyatékát könyvei, mindig kérdezni tudó hangját a vele készült rádió- és tévéfelvételek őrzik. Puritán ember volt és egész lénye, élete, gondolkodása sugározta mindazt, amit az életről és az emberről vallott, szavai, mondatai mindig hitelesek voltak. 1993. május 1-jén halt meg, hosszan tartó súlyos betegség után.
