Mozart szerető tisztelettel Papának nevezte Haydnt, aki mindig bátorította a fiatal zseniális zeneszerzőt.
Haydn Londonba utazásának előestéjén Mozart így szólt hozzá:
– Papa, nem tudod, hogy kell a világban forgolódni, és alig beszélsz nyelveket.
– Ó, az én nyelvemet a világon mindenütt értik…
Mozart aznap végig vele maradt, és együtt vacsoráztak.
– Lehet, hogy utoljára látjuk egymást – viccelődött búcsúzáskor, és mindketten könnyekre fakadtak.
Az idős Haydn magára értette Mozart szavait. Meg sem fordult a fejében, hogy Mozart lesz az, aki a következő évben hirtelen eltávozik.
