„De hát nőibb nőt és furcsábban nőies tulajdonokkal bíró nőt el nem lehet képzelni, mint Kaffka volt.” Milyennek látta a jó barát, Tersánszky Józsi Jenő Kaffka Margitot?
Kaffka Margit is azok közé az íróművészek közé tartozik, akiket a legjobb kevesek meg az irodalomtörténet értékelt nagyra, sőt írónői társai közül legnagyobbra. Ezzel szemben műveinek példányszáma, a nagyközönség érzéketlensége okából, messze maradt közepes vagy éppen tehetségtelen írónők fércei mögött.
Ady maga, sokat emlegetett mondásával, úgy jellemezte Kaffkát:
– Maga Margitkám, olyan nagy tehetség, hogy már nem is számít nőnek.
De hát nőibb nőt és furcsábban nőies tulajdonokkal bíró nőt el nem lehet képzelni, mint Kaffka volt.
A hiúság mint uralkodó elem, a szeszély, a változékonyság, ami kiismerhetetlen melléknevet adja a szépnemnek, Kaffkával valahogy a kirakatba rakva, készen, megszövegezve volt szemlélhető. Kaffka rögtön megfogalmazta a legröpkébb érzését is. Hirtelen hangulatváltozását vagy visszahívott megállapítását a legremekebb fogas-okoskodás kötéltáncával igazolta és alkalmazta helyzetről helyzetre… hogy bárkit elkápráztatott szellemi szemfényvesztésével.
Csacsogás közben vagy éppen vita közben meg lehetett jól figyelni, hogyan esik egyszerre önkívületféle, termékeny átszellemülésbe. Ilyenkor önmagának is meglepetés, hogyan válik csodálatosan ötletkésszé. És rögtön hasznosítja is ezt a lelkiállapotát. A Kaffka legközönségesebb mondata volt:
– Mindjárt! Ezt meg fogom írni!
És egyidejűen a legközönségesebb mozdulata volt, hogy retiküljéből kikapja noteszét, és gyorsan belefirkálja azon melegen fogant eszméjét.
Forrás: Tersánszky J. Jenő: Nagy árnyakról bizalmasan
