Karinthy Frigyes bizony nem volt valami jó tanuló…
Előfordult, hogy Karinthy Frigyes csak pótvizsgával tudott túllépni a féléven. A francia nyelv az egyetlen, amiből jelest kapott, magyar nyelvből, szabadkézi rajzból és philosophiai propaedeutikából jót.
Kosztolányi Dezsőné szerint soha nem fogadta el, hogy a bizonyítványai gyengécskék lettek. A fiaival is azt hitette el – amit ő maga is hitt -, hogy remek tanuló volt, tiszta jeles.
Matematika tanára, a „kis Frőhlich” csak annyit tudott mondani róla, hogy csendes fiú volt, egyébként nem emlékezett rá mint diákra, aminek – szerinte – az lehet az oka, hogy Karinthy se nagyon jó, se nagyon rossz tanuló nem volt (Frőhlich négyesei mást mondanak). Nekem pedig az a véleményem, hogy a tanár úr kissé szégyenkezett azok miatt az elégtelenek miatt, ezért süllyesztette el emlékezetében magát Karinthyt is. Egyébként felemlítette, hogy a 25 éves érettségi találkozó bankettjén Karinthy számonkérte tőle a megbuktatást, az „igazságtalan” négyeseket, mondván:
– Meg akartam mutatni a tanár úrnak, hogy én mégis jó matematikus voltam, s a fizikát is jól értettem és tudom még ma is, kérdezhet tőlem bármit a tanár úr!
És valóban, egy debreceni látogatásakor, az ottani gimnázium igazgatója büszkén bevezette a kitünő írót a VII. osztály fizika órájára, s ott Karinthy kiválóan, teljes részletességgel magyarázta a diákoknak az ozmózist.
Forrás: Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona: Karinthy Frigyesről
