Bizony nemcsak verset nehéz szavalni, de magának a költőnek a nevét sem mindig könnyű kiejteni…
Egyszer, beszédes kedvében, a „Lepsénynél még megvolt…” című műsor szerzője, Nóti Károly költő és kabarészerző beavatta Kellér Dezsőt írásának kulisszatitkaiba. Elmondta, hogy mindegyik tréfájának volt élményalapja.
A nagy költő például úgy született, hogy volt egy ismerőse, aki olykor nagyon szeretett a pohár fenekére nézni, de erélyes hitvese ezt nem nézte jó szemmel, mindig kérte, hogy ihat, de csak mértékkel. Abban az időben nagyon divatos volt Rabindranáth Tagore, a híres indiai költő. Barátunk egyik este a vendéglőben, hogy neje kedvébe járjon, megígérte, hogy csak addig iszik, amíg ki tudja mondani a hindu költő nevét.
Hörpintette is a fröccsöket egymás után, és minden pohár előtt büszkén tagolva dörmögte: Rabindranáth Tagore. Aztán az ötödik pohár után a költő neve kissé megváltozott, hol Rabidanát Tegóri, hol Rabint-ragor, hol Traggotdanat lett.
Be kellett ismernie, ha könnyebb költőt választott volna, mondjuk Adyt, akkor még tíz fröccs is lecsúszott volna a torkán.
Forrás: Kalmár Tibor: A nagy nevettetők
