Hiába volt nagyon tehetséges, igazi zsivány volt François de Montcorbier, akit az irodalomban Villon néven ismerünk…
François de Montcorbier, azaz François Villon apátlan árva volt, mikor Guillaume de Villon, a Szent Benedek templom káplánja atyai gondozásába vette. Nevét adta a gyermeknek, s ő maga tanította minden tudományra, 12 éves korában pedig beíratta a párizsi egyetemre a Sorbonne-ra.
Villon nagyon tehetséges, de vásott diák volt, alaposan kivette a részét minden csínytevésből, s többet látogatta a kocsmákat, mint az egyetem termeit.
Később így ír diákkoráról a Nagy Testamentumban:
„Én Istenem! ha tanulok
Bolond ifjúságom korában,
S a jó úton elindulok
Most volna házam, puha ágyam,
De míg más ült az iskolában,
Kerültem én, komisz gyerek…
Míg ezt leírom; bánatában
Szívem majd hogy meg nem reped.”
