Vajda János pesszimizmusa néha igen különösen nyilvánult meg…
Vajda János morózus, elégedetlen és bizalmatlan ember volt. Mindenkiben ellenséget sejtett, s az emberek és a kor megítélésében kíméletlen volt.
Az emberek társaságát kerülte, nagyon kevés emberrel állt jó lábon, s legfőbb passziója volt ismeretlenül beülni egy idegen kocsmába s ott jól megebédelni. Hányszor láttuk őt a Szikszayban leülni egy üres asztalhoz, s ha valaki odaült, azonnal fölkelni és egy másik asztalhoz ülni. Akárhányszor megtette, hogy tizenkét órakor megette a levest, aztán otthagyta a kocsmát, s csak három órakor tért vissza az ebédet folytatni. A Szikszay konyháját nagyon szerette, gyakran megtette, hogy a fehér terítékben megebédelt, aztán legott átment a vörös terítékbe, s ott újra megebédelt.
Pesszimizmusa néha igen különösen nyilatkozott meg. Egyszer a Népszínház előtt valaki tüzet kért tőle. Vajda így mordult rá:
– Uram, ötszázhetvenezer ember lakik Budapesten, miért kér ön éppen éntőlem tüzet?
És nem adott. Az ilyen apróságokban is hajlandó volt sorsüldözését látni.
