Babits Mihály nagyon büszke volt a nevére. Egész életében örömmel dolgozott saját őseinek és a családi hagyományoknak számba vételén…
Kiskorában előszeretettel magyarázta a vendégeiknek:
„A dédapám is Babits Mihály, a nagyapám is Babits Mihály, apám is Babits Mihály, én is Babits Mihály vagyok és a fiam is Babits Mihály lesz!”
1906 elején pedig csendesen kérkedett egy levelében Kosztolányinak:
„Magyar vagyok, magyar nemesi családból származom (igen büszke vagyok rá) úgy apai, mint anyai részről.”
