„Csak” egy jó gitáros volt, aki új fejezetet nyitott a rock történetében.
Jimi Hendrix 1967-ben szó szerint lejátszotta a színpadról a világ pop-élvonalát. A Monterey-i fesztiválon ismerhette meg a világ, és a híres fénykép az égő gitárral bejárta a világsajtót.
Koncertje végén leöntötte benzinnel hangszerét és térden állva, kezeit magasba emelve búcsúzott el tőle. Ő volt az első, aki a fogaival játszott, hangszerét hol nőként ölelgette, hol pedig a hátára feküdt s így cibálta a húrokat. A mágikus szertartást, a gitárégetést mégis egy véletlennek köszönhette.
Az 1966. október 12-én alakult Jimi Hendrix Experience nem csak a Hey Joe, Purple Hazle és a The Wind Ceries Mary című dalokkal aratott átütő sikert, az óriási szenzációt Hendrix megjelenése és a színpadi show-ja jelentette.
„Az ötletet Münchenben az első próbafellépés szolgáltatta” – mesélte később Chandler a Hit Parade munkatársa.
A banda kezdettől fogva nagy gondot fordított a koncertek kivitelezésére. Nemcsak a zenében, de látványosságban is szerették volna valami újat produkálni. Az egyik szám közben, mivel Jimi túlságosan előre merészkedett, néhány rajongó lerángatta a színpadról. A gitár természetesen a nyakában lógott, s amikor visszamászott a színpadra, észrevette, hogy a hangszer használhatatlan. A nyaka megrepedt, a húrok lógtak rajta. Fogta magát és dühében darabokra törte, megtaposta, tépte, cibálta. Ettől a közönség olyan eksztázisba jött, hogy a majdnem összetörték a berendezést.
Ettől kezdve a koncertek rituáléjához hozzátartozott, hogy összetört egy-egy gitárt, ha a helyzet úgy kívánta. Később a program színesedett. Ahol lehetett, pl. a szabadtéri fesztiválokon Jimi fel is gyújtotta gitárját, és volt, amikor őszinte szívvel elsiratta.
Forrás: Pop Múzeum
