Nagy Endre, kora egyik legismertebb szerzője, konferansziéja és kabaréigazgatója sokat mulatott azon, hogy bizonyos „kényes” kérdések terén, milyen gyorsan változtatták meg a véleményüket az ismerősei.
„Emlékszem, ez időkben a progresszió egyik leglelkesebb élharcosa egy nagy szanatóriumnak tulajdonosa, és egyébként is kitűnő főorvosa volt. Ő elnökölt mindama meetingeken, amelyeken a gazdasági javak igazságos megosztásáért és a kapitalizmus letöréséért szónokoltak. Egyszer aztán a kommunizmus első heteiben suttogva megszólított az utcán:
– Mit szólsz ezekhez a disznókhoz! Elvették egyszerűen a szanatóriumomat, és engem még csak, mint orvost se hagytak meg benne, hanem áthelyeztek egy budai kórházba! A disznók!
Vállat vonva feleltem:
– Nem értelek! Végre győzött az eszméd! Azt hittem, jobban fogsz örülni neki.
No igen. Egy kicsit tévedtek. Ők másképp gondolták a dolgot.”
Forrás: Nagy Endre: A kabaré regénye
