Brahms imádta a tanítványait, néha mégis túl szúrósak voltak a tüskéi…
Johannes Brahms rémesen tudott viselkedni a fiatal komponistákkal. Előfordult, hogy „egy komponista némi dicséret vagy legalább valami építő jellegű bírálat reményében bemutatta Brahmsnak legújabb szerzeményét.
Amikor a darab véget ért, Brahms hosszú ideig egy szót sem szólt, aztán felállt, kézbe vette a kottát, és mindössze ennyit mondott: „De gyönyörű papír!”
Ám gúnyos megjegyzései ellenére sosem akart kegyetlen lenni: csupán arról volt szó, hogy Brahms a zeneszerzést szent küldetésnek tartotta, és képtelen volt elviselni a rossz muzsikát.”
Forrás: Steven Isserlis: Miért csapott Beethoven a lecsóba?, fordító: Nemes Krisztián, Rózsavölgyi és Társa, 2014
