A törtvény megtilotta, hogy a „csepűrágókat” megszentelt földbe temessék…
Bár „csepűrágó” volt, Molière szép búcsúztatót kapott. Hogy Molière a korabeli szokásokkal ellentétben „csepűrágó” létére mégis tisztességes temetőbe került egyházi szertartás kíséretében, azt csakis királyi pártfogójának köszönhette:
Moliére felesége, Armande Béjart Germainbe, a királyi palotába ment, ahol eredménnyel járt. „A király fogadta. Armande-ot bevezették egy terembe, ahol a király, egy asztal mellett állva várta. Armande meg sem szólalt, csak térdre rogyott és sírva fakadt. A király felsegítette és megkérdezte:
– Mit tehetek önért? Kérem, asszonyom, nyugodjék meg.
– Felség – mondta Armande -, nem engedik meg, hogy férjemet, de Molière-t eltemessem! Védjen meg, felség!
A király így szólt:
– Megboldogult férje ügyében mindent megteszünk. Kérem, menjen haza és gondoskodjék a holttestéről.
Armande zokogva és hálaszavakat rebegve távozott, a királyi futár pedig néhány perc múlva de Champvallonhoz száguldott, és amikor az érsek az udvarnál megjelent, a király megkérdezte:
– Mi történik Molière halálával kapcsolatban?
– Felség – felelte Champvallon -, a törvény tiltja, hogy megszentelt földbe temessék.
– És milyen mélyre terjed a megszentelt föld? – kérdezte a király.
– Négy lábnyi, felség – felelte az érsek.
– Kegyeskedjék, érsek, öt lábnyi mélységben Molière-t eltemetni – szólt XIV. Lajos -, sőt temessék el haladéktalanul, egyaránt kerülve ünneplést és botrányt.
Forrás: Bulgakov: Molière úr élete
