Gustav Klimt olyannyira a tökéletességre törekedett, hogy Elisabeth Bachofen-Echt, fő támogatójának a lánya egyik portréján három évig dolgozott.
„Úgy festem meg és a portrét ahogy és amikor nekem tetszik!” – jelentette ki Gustav Klimt a gyáros August Lederernek, amikor megrendelték a művet. Csakhogy Klimt perfekcionizmusa legendás volt.
Elisabeth, aki maga is szívesen festegetett, kénytelen volt egyhelyben ülni órákon át. A vázlatkészítéskor Klimt különböző pózokba állította be a lány, de soha nem volt megelégedve az eredménnyel. Az idő elteltével Elisabeth és édesapja nemcsak a vázlatokat, de a választott ruhákat is bírálták, ami hamarosan összecsapáshoz vezetett. Egy vita során Klimt végül kibökte: „Tudja mit, barátom úgy festi le a lányomat, ahogy akarja, csak tegye meg végre!”
Három év elteltével Elisabeth Bachofen-Echt elvesztette a türelmét, bement Klimt műtermébe, levette a festményt a festőállványról és hazavitte.
Amikor később Klimt meglátta a család nappalijába kiakasztott művet, rosszkedvűen megjegyezte: „Pedig még egyáltalán nincs kész…”
A művészetpártoló vevő nem csüggedt el ettől a kijelentéstől, és megbízta Klimtet, hogy fesse meg édesanyjának, Charlotte Pulitzernek is a portréját.
