Aki Kaffkát olvasott, könnyen megállapíthatja, milyen valósághűen tudta leírni alakjait: külsejüket is, nemcsak benső énjüket. Főszereplői ruházata, hajviselete egészen az utolsó csatig előttünk van. Épp ezért meglepődött mindenki, aki személyesen is találkozott Kaffka Margittal.
Mennyiben különbözött az író a magánember Kaffka Margittól? Hát ettől szörnyen távol állt. Épp az ellenkező végleten. Kaffka mindig is beszédtárgya volt barátnői között járatlansága, rossz ízlése miatt. Az írónőt egyszerűen nem érdekelte a divat.
Ha Kaffka maga ment be egy kalapüzletbe? Akkor biztos, hogy kihozta onnan azt a drága kalapot, melyik elcsúfította a fejét, rikított és meghökkentett a fején… És minden más holmijával így volt. Színekkel a ruháiban, hajviselettel, díszekkel… Hihetetlen utakra tudott tévedni az ízlése! És másokkal szemben is uralkodott szemén ez a hályog.
Egy alkalommal Tersánszky Józsi Jenő jelent meg nála egy szabónál csináltatott világos öltönyben. Csakhogy a három részes ruhadarabot félreszabták, félrevarrták, púpossá tette a vállát, a felső gallérja pedig szinte hóhérként fojtogatta az írót.
De Kaffkának nem szúrt szemet az öltözet gyatrasága, hanem egyszer csak így szól:
– Ó, én tudtam, ez lesz a maga sorsa is. A vidéki mamák szemet vetnek egy nagy reményű, ifjú hírességre. Majd befonják. Majd lesz magából polgármester otthon. Máris kiállhatatlanul elegáns, amint látom. Milyen remek az öltönye!
Nem! Kaffka nem gúnyolódott. Szinte elérzékenyülve méregette a maskarát. Tersánszky csak hebegni tudott:
– Az az átkozott szabó! Elrontotta ezt a jó szövetet nekem!
– Józsikám, dehogy! Mint egy királyfi inkognitóban, úgy fest maga, lelkem! Ne adja a szerényet!
Kerékgyártó I.: Tersánszky Józsi Jenő
