Pécelen nyaralt egy nyáron Blaha Lujza. Csinos nyaralójának magyar parasztbútorokkal berendezett szobájára sokan kíváncsiak lettek…
Az utolsó cifra mázos kancsóig hű volt a szoba berendezése, csak a koszorúszalagok, melyek a falakat túlontúl ellepték, árultak el, hogy nem parasztszoba van a nyaralóban.
A szoba ablakán egy délelőtt, amikor a „nemzet csalogánya” nem volt odahaza, egy karcsú, előkelő hölgy kíváncsian tekintett be. A szobalány volt a szobában, és az idegen hölgy megszólította:
– Ki lakik itt?
– Blaháné ő méltósága.
– Az ő szobája?
– Igen, ha tetszik, megnézheti a nagysága.
Az idegen hölgy bement és megtekintette az érdekes berendezésű szobát. Mielőtt távozott volna, két forintot csúsztatott a szobaleány kezébe, aki hálásan köszönte.
– Csókolom a kezeit, nagysága.
Csak az ajtóból fordult vissza az idegen hölgy és mosolyogva annyit mondott:
– Az úrnőjének mondja meg, hogy a királyné megnézte a szobáját.
