„Apám azt szokta mondani, hogy a harmadosztályú ész úgy gondolkodik, mint a többség, a másodosztályú, mint a kisebbség, és az első osztály önállóan gondolkodik.”
Írta önéletrajzi regényében Christopher Milne, azaz Róbert Gida. A csekélyértelmű medvebocs, Micimackó 1926. október 14-én látta meg a napvilágot.
A. A. Milne leghíresebb művét, a Micimackót eredetileg a fia, Christopher számára írta, a történetben fia játékállatai elevenednek meg. A Micimackó elképesztő sikert aratott.
A legendát Milne fiának volt a legnehezebb feldolgoznia. Christopher az 1975-ben megjelent, a Róbert Gida emlékei: a Milne-ház és lakói című önéletrajzi regényében próbálta feltárni apjával való kapcsolatát. A visszaemlékezésből megtudhatjuk, hogy az apa, aki ezeket a mulatságos, szeretettel teli történeteket írta, fia számára egész életében megközelíthetetlen volt. Christopher egyszerre látta benne a játszópajtását és a tanító mesterét. A férfit, aki mindig bölcsen szólt, akárcsak Bagoly, de mindig visszahúzódó, akárcsak Füles.
Valójában Christophernek úgy tíz éves koráig semmi baja nem volt könyvbeli szerepével, sőt édesapjával elválaszthatatlan játszópajtások voltak, akik közösen építgették fantázia birodalmukat. Ám idővel valami megváltozott. Magától értetődően a kisfiú fel akart nőni és végleg levetni magáról Róbert Gida gúnyáját, ám az apja által kitalált mesehős túlszárnyalta őt időben és térben egyaránt.
Forrás: Christopher Milne: Robert Gida emlékei, a Milne-ház és lakói
