Puskin az orosz romantika egyik jeles képviselőjeként figyelemmel kísérte Lord Byron hányatott életét és munkásságát, és büszkén tett különbséget az angol költő és saját művészete között. Ám egy idő után már saját művét is kezdte furcsán nézni…
– Míg az angol költő mindenkiben önmagát rajzolja meg, addig én „Mindig megörvendek, ha látom, hogy hősömtől különbözöm” – idézte önmagát Alekszandr Szergejevics Puskin az angol romantika legismertebb költőjét, Byront emlegetve.
Ám barátai felfigyeltek rá, hogy míg Byron távolságot tartott hőseitől, addig Puskint bonyolult érzelmi viszony fűzte Anyeginhez és Tatjanához. Úgy élt, mint aki személyesen is ismeri fiktív alakjait, és egészen addig elment, hogy egy idő után az alkotói szándéktól függetlenül önálló életet kezdtek élni szereplői.
Egy anekdota szerint Puskin így fakadt ki barátjának:
– Képzeld, milyen tréfát űzött velem az én Tatjanám! Férjhez ment! Ezt semmiképp sem vártam volna tőle.
– Én sem – felelte rezignáltan a barát.
