Füst Milán jól érezte magát Radnóti Miklós és felesége társaságában…
Naplójában Radnóti Miklós gyakran megemlíti kortársait és közös élményeiket. Füst Milán különösen kedves volt neki és feleségének, Gyarmati Fanninnak…
febr. 7.
1936-ban jelent meg Gide: Retour de l’URSS-sze, az európai (és az itthoni) baloldal felháborodásától kísérve. 37-ben, vagy 38-ban Cserépfalvi megjelentette magyarul, a könyvet „mint szovjetpropagandát” elkobozták. Déry Tibor, a fordítója ült 2-3 hónapot érte. Most Cs. újra ki akarta hozni „a fellendült érdeklődésre való tekintettel” és érdeklődött az ügyészségen. Nem vennék jónéven, – válaszolták, nem időszerű, – szovjetbírálat ez. Öt esztendő… s egy könyv pályafutása.
Tegnapelőtt megköszöntem Füstnek a Henrik királyt és kértem, ha van példánya a Boldogtalanokból, küldjön nekem, ez az egy műve hiányzik. Ma küld, Finnek dedikálja:
Az édes és szép
Radnóti Fifinek,
a keserű és csúnya Milán bácsi, egy aggastyán.
Fif büszke a miláni hanglejtésre, hogy csap föl a végén az az „egy aggastyán”! Levelet ír mellé, meghív a jövő hétre, térképet rajzol, hogy hol találjuk meg, milyen villamossal, vagy autóbusszal menjünk, – szórakozik. A térkép címe: Lakásom helyzete: – s ahol lakik „Itt vagyok” felírás. Beteg, írja és aznap hívjam fel, mikor ki akarok jönni, akkor tudja csak megmondani s vacsora utánra hív, mert délutánonként dolgozni próbál. „És persze Fifit is, Fifit is mindenesetre”. – Levelemben írtam, hogy már azon gondolkodtam, hogy szerezzem meg a nekem különösen ellenszenves Szép Szó utolsó számát és az ugyancsak ellenszenves Delta-almanachot, hogy meglegyen polcomon a „Henrik” s így nagy öröm volt, hogy végre is megjelent. Erre írja: „Nekem a Nyugatot látni nem kisebb viszontagság, mint Önnek lehetett a Szép Szó. S nem csak azért, mert a Nyugatnak nem kellett a Henrik király, (néki egy francia dráma műfordítása jobban kellett). – Ha semmi mást nem tett a Szép Szó, mint hogy a Henriket közölte, már azért is tiszteletet érdemel. Pedig egyebet is tett.” S igaza van.
Forrás: Radnóti Miklós: Napló