Ami megtörtént Victor Hugóval, megtörténhetett Huszár Károllyal, a Pufi néven ismert komikussal is…
Bródy Miksa: Történet Pufi kalapjáról
Rettenetes szél kerekedett, amikor Huszár Károly, a Pufi néven népszerű kövér komikus, éppen az Andrássy-úton ballagott a kabaré felé. A porfelhős szélroham hirtelen megingatta fején a kalapot. Pufi odakapott, leemelte a gömbölyű fejfödőt és lekanyarította a szélvédő gummizsinórt, óvatosan lekötözte kabátja legfelső gombjához a magát repülőgépnek képzelő jószágot.
De hiába volt minden óvatosság. Egy újabb szélroham, a kalap meginog. Pufi odakap, de már késő. Érzi, hogy a kalap leröpül és a következő pillanatban már ott látja karikázni maga előtt az úton. És elkezdődött a mulatságos hajsza. Pufi rohant a kalap után, a gyalázatos jószág pedig megpihent, bevárta Pufit, de amikor lihegve fölébe hajolt, kisiklott előle és röpült tovább, lefelé az Andrássy-úton. Pufi futott, az Oktogon-tértől egészen a Köröndig és itt végre, izzadva, lihegve és fújva, sikerült elfognia az átkozott kalapot. A kalap persze tele volt porral, piszokkal, Pufi tehát nekiállt és egy tiszta zsebkendő teljes feláldozásával, nemkülönben kabátujja igénybevételével ötpercnyi munka árán végre egészen használható állapotban volt a kalap. Pufi körülvizsgálta éppen a legnagyobb megelégedettséggel akarta a fejére tenni, amikor lihegve érkezett oda egy őszes ur, hajadonfővel, kalap nélkül és megragadta a kalapot.
– Köszönöm uram – lihegte elfulladva – igazán köszönöm, hogy ennyi fáradságot vett magának a kalapomért.
– Bocsánat – tiltakozott Pufi – ez az én saját kalapom.
– Nem uram – felelte az öreg úr – ez az én kalapom, amelyet a fejemről lefújt a szél. Az ön kalapja itt lóg le az ön hátán a kalapzsinórra kötve.
Forrás: Karinthy – Bródy – Tábori: Csak semmi háború
