Nemcsak színházi és operai kosztümöket tervezett, hanem számos balettszüzsét és színházi darabot írt s fordított. Tüdős Klára iparművész, jelmeztervező, a Györffy Kollégium egyik alapítója 120 éve született.
Az 1895. július 20-án született Zsindelyné Tüdős Klára neve talán sokaknak keveset mond, pedig a Pántlika Szalon tulajdonosa, a kor meghatározó divat- és jelmeztervezője élete a legértékesebb feladatának az emberek megmentését tartotta, amit Isten munkájának tekintett. Tüdős Klára jómódú debreceni család egyetlen gyermekeként egészen kiváló nevelést kapott.
A nagyhírű Dóczy református gimnáziumba járt (az iskola 1952-ig, az államosításig, Debreceni Református Dóczi Leánynevelő Intézetként működött), majd svájci nevelőintézetben tanult franciául és Angliában töltött egy évet. A mindenre fogékony, világlátott fiatal lány táncolni és rajzolni tanult, és kiharcolta magának, hogy Pestre mehessen az Iparművészeti Főiskolára. A budapesti tudományegyetemen a néprajz szakon Györffy István tanítványa és munkatársa volt, ekkor jegyezte el magát egy életre a néprajzzal.
A Pántlika Szalon sikere
Nehéz anyagi helyzetbe került családja erélyes unszolására férjhez ment Szunyogh Rudolf 400 holdas birtokoshoz, gyermeke született, de ezzel nem szűntek meg önálló törekvései.
„Mindenbe belefáradtam, az volt az érzésem, hogy beleragadtam az alföldi agyagos sárba” – írta 1924-ben, s nemsokára újra Pestre költözött, hogy állást keressen magának, és megteremtse végre anyagi függetlenségét. Varrodák, szalonok után 1925-ben az Operaházba került, jelmeztervező és a jelmezműhely vezetője lett, s 1926-ban már ő tervezte a Háry János jelmezeit. A hihetetlen munkabírású és rendkívül széles látókörű asszony a harmincas évektől nemcsak színházi és operai kosztümöket tervezett, hanem számos balettszüzsét és színházi darabot írt s fordított.
Nyaranta művészeti szabadiskolát szervezett, s 1937-ben Pántlika néven saját szalont nyitott, ahol divatba hozta a paraszthímzéssel, szőttesekkel díszített ruhákat. Modern felfogása volt a népi ihletésű divatról, tervezői hitvallása szerint „a ruha vagy anyagban, vagy vonalban, vagy dekorációban legyen magyaros, de sohasem mindháromban egyszerre”. A szalonjában készült modelleket Európa-szerte keresték. 1939-ben a Nógrád megyei Nagylócon kéziszövő telepet alapított, a falu asszonyainak munkát s megélhetést biztosítva. Remek gyakorlati és üzleti érzéke kivételes szociális érzékenységgel párosult.
Második házassága a kultuszminisztérium államtitkárával, Zsindely Ferenccel a politikai és társadalmi elitbe emelte, rajta azonban semmit sem változtatott. Bár operaházi pozíciójáról le kell mondania, munkáját nem hagyta fel: ő tervezte a kormányzóné díszmagyarját, de az ő (és férje) anyagi és társadalmi segítségével jött létre a negyvenes évek elején a Győrffy Kollégium a főként paraszti származású, tanulni vágyó fiataloknak.
1944-ben Ravasz László püspök megbízásából az Országos Református Nőszövetség elnöke lett, s megalapította a szövetség lapját. Kipróbálta a filmkészítést is: 1943 telén mutatták be a franciás hangulatú Fény és árnyék című alkotását, melyben a főszerepet Bulla Elma és Ajtay Andor játszotta.
A háború, s az utána következő időszak már egészen új feladatok elé állította Tüdős Klárát: férjével és a svéd misszióval karöltve dolgozott zsidó emberek megmentésén. Istenhegyi úti villájukban 75 kommunista és zsidó üldözött vészelte át az ostromot.
A világháború után legendásan szép otthonát egyházi célokra használta fel; ő maga pedig cselédjével a kertész lakásába költözött. Cselekvően részt vett az egyházi nőmozgalomban, így a kommunista hatalomátvételt követően őt is kitelepítették. Tizenhárom évig élt férjével Balatonlellén egy nyaraló házmestereként. 1963-ban, már özvegyen költözhetett vissza Budapestre.
1980. április 16-án itt halt meg. A jeruzsálemi Jad Vasem Intézet posztumusz A Világ Igazainak sorába emelte. A református nőszövetség 2010-ben Zsindelyné Tüdős Klára-díjat alapított.
