El Kazovszkij a legjelentősebb kortárs magyar festőművészek közé tartozott. A zseniális művész költő is volt, lírája elválaszthatatlan képzőművészeti munkáitól.
El Kazovszkij orosz származású Kossuth-díjas festőművész, grafikus, díszlet- és jelmeztervező 5 éve, 2008. július 21-én halt meg.
“Művészetéről sokat írtak már, én is, mások is, és a későbbiekben még alaposan fogják majd taglalni és elemezni hatalmas életművét. Tudom, hogy sokan idegenkedtek a művészetétől – szakmabeliek is, méghozzá a legjobbak közül. De ő maga is csak a vonzást vagy a taszítást ismerte – nem ismert középutat. Gyermekkorától egy hatalmas, egyre burjánzóbb mítosszal vette körül magát; sok interjúban beszélt erről. Bevallom, ennek nagy részével nem tudtam mit kezdeni; inkább stilizációnak, jól kovácsolt páncélnak véltem, semmint valós életanyagnak. Jobban érdekelt, hogy miért van szüksége egyáltalán ilyesmire. Ott láttam a legemberibbnek, ahol a legkevésbé érezte magát annak, s ott láttam stilizációt, ahol ő a legemberibbnek vélte magát. Miért kell a személyest a személytelenre ráfeszíteni, a személytelent pedig személyessé izzítani? Lényének e rejtélyéből táplálkozott a művészete is. Egy gazdag világ, amelybe szűk résen át lehet csak belépni” (Látáscsapda – Beszélgetések El Kazovszkijjal)
Jelena Kazovszkaja néven 1948. július 13-án született Leningrádban (ma: Szentpétervár), 1965 óta Budapesten élt. 1977-ben elvégezte a budapesti Képzőművészeti Főiskola festő szakát, mesterei Kádár György és Kokas Ignác voltak. 1980 és 1983 között Derkovits-ösztöndíjas, 1982-ben a Smohay Alapítvány ösztöndíjasa volt.
El Kazovszkij: Máltai kereszteződés
(részlet)
Élet csak az, mi látható?
Csak egy kérdés latolható,
És nincs értelme semminek?
Méghogy nincs!, csattantok föl joggal.
Nincs? Hát a krónikás, a közvetítő?
Na és az életmentő?
Na és maga az Üdvözítő?
Vagy valamiféle Teremtő,
Aki szemmel tart valahonnét?
Nincs más, mint a tapasztalat?
Hiába volt a tegnap?
De rosszabb
A reménytelen sötét mai nap,
És még szánalmasabb a holnap.
Fürkészem gyermekkorom óta,
Ül-e e ott fönt ama Mindenható,
Vagy él-e köztünk egy Jelenvaló?
(ford.: Térey János)
Alkotói pályafutása a hetvenes évek végén kezdődött. Ekkor indította el performansz-sorozatát, a Dzsan-panoptikumot is, amelyben a színpadi teret, a mozgást, a szöveget és a zenét kapcsolta össze a hagyományos festői és szobrászi szemlélettel. Művészetét mitologikus gondolkodásmód jellemezte: képei, installációi, performanszai mítoszok születésének, elhalásának metaforái. Állandó jelentéssel rendelkező motívumokkal dolgozott, motívumait a görög mitológiából, a Távol-Kelet világából és magából az emberi létből merítette.
Alkotásaiban oázisok, sivatagi állomások, lakatlan szigetek elevenednek meg képzelete nyomán; színházi díszletekre emlékeztető, kulisszaszerű helyszíneket mutató festményein álomszerű környezetbe helyezi állandó szereplőit, angyalokat, múmiát, hattyúkat, Vénuszokat, párkákat, balerinákat vagy éppen a lélek szimbólumát, a kutyaszerű vándorállatot. A művész több színháznak is dolgozott díszlet- és jelmeztervezőként, legtöbbet Szolnokon foglalkoztatták. El Kazovszkij életművében nincsenek elkülönülő korszakok, a téma, a motívumkészlet alig változott. A festészet mellett plasztikákat, térbeli installációkat is készített, performanszokat rendezett.
Számos kiállítása volt itthon és külföldön. Magyarországon jeles közgyűjtemények, többek között a Magyar Nemzeti Galéria és a székesfehérvári Szent István király Múzeum őrzi műveit, de megtalálhatók alkotásai osztrák és lengyel galériákban, múzeumokban, valamint magángyűjteményekben is.
1989-ben Munkácsy Mihály-díjat, 2002-ben Kossuth-díjat kapott nemzetközileg is elismert, sokoldalú képzőművészeti munkásságáért, a modern kor életérzését kifejező, sajátosan egyéni világú képeiért, úttörő jelentőségű díszlet- és jelmezterveiért.
El Kazovszkij hatvanéves korában 2008. július 21-én hunyt el Budapesten. Síremléke a Farkasréti temető ötös parcellájában található. Alkotója, Toronya Laura domborművet faragott a resicai márványlapra, amelyen két görög oszlopot timpanon zár le, az oszlopok közti mezőben pedig El Kazovszkij visszatérő motívumai állnak össze kompozícióvá.
El Kazovszkij Homokszökőkút című verseskötetét 2011-ben adta ki a Magvető Kiadó, és 2012-ben ugyanitt jelent meg a vele készült interjúkötet a festő édesanyja, Putolova Irina és az El Kazovszkij Alapítvány támogatásával. ITT beleolvashatsz a Homokszökőkút c. kötetbe.
