Cikk elküldése

Küldd el e-mailben a(z) Elisabeth Schwarzkopf, a legkiválóbb dalénekes című cikket ismerősödnek!

Neved:

E-mail címed:

A címzett neve:

A címzett e-mail címe:

Üzenet:

A levelet sikeresen elküldtük!
Köszönjük, hogy tovább küldted cikkünket!

Kultúra

Elisabeth Schwarzkopf, a legkiválóbb dalénekes

Szerző: / 2015. december 9. szerda / Kultúra, Zenevilág   

Elisabeth Schwarzkopf operaénekes Száz éve született Elisabeth Schwarzkopf, a múlt század egyik legnagyobb szopránénekese, aki legemlékezetesebb alakításait Mozart és Richard Strauss operáiban nyújtotta.

Elisabeth Schwarzkopf az akkor Németországhoz tartozó Jarotschinban (ma: Jarocin, Lengyelország) jött a világra 1915. december 9-én. Színpadra először tizenhárom évesen Gluck Orfeusz és Eurüdiké című operájában lépett Magdeburgban, ekkor már zongorázni, orgonálni és hegedülni is tanult. Tizenkilenc évesen iratkozott be a berlini Zeneművészeti Főiskolára, népszövetségi ösztöndíjjal Leicesterben is képezte magát.

Pályafutását üstökösként kezdte: a szokásos vidéki színpadokon töltött tanulóidő nélkül mutatkozhatott be 1938-ban a legnagyobb berlini operaház színpadán, Wagner Parsifaljában második viráglányként. Tehetsége felkeltette a magyar származású koloratúrszoprán Maria Ivogün figyelmét, aki magántanítványának fogadta. A Deutsche Oper 1940-ben szerződtette, első főszerepét, Zerbinettát 1941-ben énekelte Richard Strauss Ariadne Naxosz szigetén című művében. A következő évben a bécsi Staatsopertől kapott felkérést, a császárvárosban a koloratúrszoprán szerepek mellett lírai szoprán szerepeket is osztottak rá, a többi közt lehetett Konstanze Mozart Szöktetés a szerájból, Musetta és Mimi Puccini Bohémélet, Violetta Verdi Traviata című operájában. 1945-ben művészete elismeréseként osztrák állampolgárságot kapott.

Két év múlva a bécsi társulattal Londonban lépett fel, a Covent Gardenben a közönség először Donna Elviraként hallhatta hangját az „operák operájában”, Mozart Don Giovannijában. 1948-ban a milánói Scala nézőit is meghódította Mozart Figaro házassága Almaviva grófnéjaként.

Schwarzkopf erőteljes, mégis hajlékony, meleg tónusú hangja, dekoratív külseje és kivételes színészi képességei igen különböző szerepek megszólaltatására tették alkalmassá: volt Pamina a Varázsfuvolában, tábornagyné A rózsalovagban és Cso-Cso-Szan a Pillangókisasszonyban. 1951-ben Sztravinszkij A léhaság útja című operájának világpremierjén Anne Trulove szerepét énekelte Velencében, a La Fenicében. 1954-ben mutatkozott be az Egyesült Államokban: a Reiner Frigyes által dirigált chicagói szimfonikusokkal Richard Strauss Capriccio című operájából adott elő részleteket. Tengerentúli operaszínpadon a következő évben, San Franciscóban debütált, a New York-i Metropolitan közönsége először 1964 végén láthatta a Rózsalovagban.

Maria Callas és Elisabeth Schwarzkopf (Fotó: Corbis/Bettmann/UPI)

A kivételes hangkultúrájáról és tökéletes szerepalakításáról ismert énekesnő pályafutása során a világ csaknem minden nagy operaszínpadán énekelt, és 53 opera 74 szerepét alakította. Turnéi során az egész világot bejárta, és a legnagyobb fesztiválokon – Salzburgban és Bayreuthban is – szerepelt. A második világháború utáni első Wagner-fesztiválon, 1951-ben a bayreuthi nyitó előadáson Beethoven IX. szimfóniájában Wilhelm Furtwängler, majd a Nürnbergi mesterdalnokok premierjén Herbert von Karajan dirigálta.

A legkiválóbb dalénekesek közé is tartozott. 1953 után repertoárjának jelentős részét, Mozart operáit, Richard Strauss, Bach, Brahms, Mahler és Hugo Wolf dalait is lemezre énekelte.

A háború után, 1946-ban egy bécsi meghallgatáson ismerkedett meg Walter Leggével, az EMI lemezkiadó angol igazgatójával, a Philharmonia zenekar alapítójával, akivel 1953-ban házasságot kötöttek, ettől kezdve a férje lett a menedzsere. Schwarzkopf élete jelentős részét Bécsben töltötte, így osztráknak is számított, házassága révén brit állampolgárságot is szerzett. II. Erzsébet királynőtől 1992-ben megkapta a Brit Birodalom lovagja cím női megfelelőjét, ettől kezdve kijárt neki a Dame megszólítás.

A színpadtól 1971. december 31-én vonult vissza, utoljára a Rózsalovagban lépett fel. 1979 márciusában, férje halála után a daléneklésnek is búcsút mondott, hangját utoljára a zürichi közönség élvezhette. A tanítással nem hagyott fel, a többi között a New York-i Juilliard Schoolban képezte a jövő énekeseit, és dalénekesi mesterkurzusokat tartott.

A nyolcvanas évek elejétől váratlanul árnyék vetődött már lezárt pályafutására. Több könyv is megjelent róla, amelyek azt állították, hogy a Harmadik Birodalom idején túlságosan exponálta magát, szoros kapcsolat fűzte a mindenható propagandaminiszter Goebbelshez, még a náci pártba (NSDAP) is felvételét kérte, nyilvánosságra hozták tagkönyve sorszámát is. Sokan ezzel magyarázták, hogy karrierje már ifjú korában gyors lendületet vett, s minden nagy szerepet megkapott. A témával kapcsolatban az énekesnő ellentmondó nyilatkozatokat adott, tagadta, hogy lelkes párttag lett volna, s azt mondta: „Kizárólag olyasmit tettem, aminek az éneklés szempontjából van jelentősége.”

Elisabeth Schwarzkopfot Maria Callas és Victoria de los Angeles mellett a múlt század legjelentősebb operaénekesnői között tartják számon. Kilencvenegy évesen, 2006. augusztus 3-án hunyt el nyugat-ausztriai otthonában, a vorarlbergi Schruns városában. Emlékére néhány éve ugyanott emlékszobát rendeztek be.

Olvastad már?

Kapcsolódó cikkek