Szépírónak indult, de áttért a politikai tudományok területére, Ignotusszal és József Attilával közösen megalapította a Szép Szót, valóságos irodalmi-politikai-tudós kört alakított ki maga körül Párizsban. Fejtő Ferenc öt éve nincs közöttünk.
„Mérlegem, nem dicsekvésből mondom, globálisan pozitív. Sokat dolgoztam, s majdnem mindig örömmel, de azért mindig szakítottam időt kószálásokra, baráti találkozásokra, zenehallgatásra, utazásra. Miért ne vallhatná be az ember, hogy meg van elégedve az életével?”
Fejtő Ferenc Franciaországban élő magyar történész, író, kritikus 5 éve, 2008. június 2-án halt meg, 1909. augusztus 31-én Fischl Ferenc néven Nagykanizsán született zsidó értelmiségi családban. Fejtő, aki fiatalon áttért a katolikus hitre, a budapesti egyetemen kapcsolódott be az illegális kommunista mozgalomba, itt találkozott József Attilával, akinek tehetségét az elsők közt ismerte fel.
Szép Szó
Fejtő a budapesti egyetemen tanult, a Berzsenyi-kollégium tanára, a Bartha Miklós Társaság tagja lett. Illegális kommunisták hatására marxista szemináriumokat tartott, a mozgalom hozta össze József Attilával is, akinek tehetségét az elsők közt ismerte fel. Végül a Pécsi Egyetem bölcsészkarára iratkozott be, magyar-francia-német szakra. Az egyetem első évében katolizált. 1929-től a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója lett. 1932-ben majd egy évre börtönbe került, s tanulmányait meg kellett szakítania.
1932-ben Fejtő börtönbe került aktív illegális kommunista tevékenysége miatt, tanulmányait meg kellett szakítania. A kommunista mozgalommal hamar szakított, de a szociáldemokráciához – ha kritikusan is – egész életében hűséges maradt. József Attilával és Ignotus Pállal megalapította a Szép Szó című folyóiratot, részt vett a népies-urbánus vitában és közvetíteni próbált a baloldal két szembenálló tábora közt. 1938-ban osztály elleni izgatás vádjával pert indítottak ellene, a letartóztatás elől Párizsba menekült és élete végéig ott élt.
„Ki látta meg őt? Néhány barát, a munkás, aki azt írta részvétlevelében, hogy úgy szerette verseit, „mint a gyerek az anyja tejét”, a villamoskalauzok, üzemi dolgozók, vidéki orvosok, sofőrök, utódállami diákok, névtelenek, akik elárasztották a Szép Szó szerkesztőségét részvétleveleikkel. Többen látták meg s zárták szívükbe, mint ő hitte, és hittük. S a babonát, hogy kortárs nem, csupán az idő ítélhet ügyében, elvetjük, József Attila igaza nem kétséges. Az egyetlen volt Adyék generációja után, akinek megadatott a tökéletesség képessége, s akinek nem néhány verse, hanem egész műve megérdemli az örökkévalóságot.” (Fejtő Ferenc: József Attila költészete, 1938)
A demokrácia pártján
A Népszava párizsi tudósítója volt, a második világháború idején részt vett a francia ellenállásban, miközben itthon a nácik majdnem az egész családját kiirtották. 1947 és 1949 között a párizsi magyar sajtóirodát vezette, de Rajk László letartóztatása után tiltakozásul lemondott; Rajk kivégzésekor nagy cikkben leplezte le a per hamis indítékait. 1955-ben francia állampolgár lett, rendszeresen szerepelt a nyugati rádiók magyar nyelvű adásaiban. Az 1956-os forradalom leverése után döntő szerepe volt abban, hogy a francia értelmiség hitelesen tájékozódhatott a történtekről, és állásfoglalásával szó szerint életeket menthetett. 1972-1982 között igazgatta a párizsi Politikatudományi Főiskola kelet-európai szemináriumát, szovjet és kelet-európai témákról tartott előadásokat.
Fejtő szépírónak indult, de áttért a politikai tudományok területére. Művei a tényekre építve, éles antikommunista szellemben bírálták a „tábor” ideológiáját és politikai gyakorlatát. A népi demokráciák története a kelet-európai sztálinizmus elemzésének alapműve, óriási tárgyismeretre támaszkodó megközelítései ma is érvényesek. A Rekviem egy hajdan volt birodalomért az Osztrák-Magyar Monarchiát siratja el, emlékiratait Párizsban 1986-ban, magyarul Budapesttől Párizsig címmel 1989-ben adták ki. Fejtő konzervatív liberális szocialistának vallotta magát: konzervatívként az európai görög-zsidó-keresztény hagyományhoz kötődött, liberálissá az önkényuralmi rendszerek tették, és a kirívó egyenlőtlenségek ellenfeleként maradt szocialista.
„A történelem tréfás, de könyörtelen logikája ezúttal valószínűleg oda fog vezetni, hogyha az Egyesült Államok ígéretei szerint megadja az önrendelkezés jogát az iraki népnek, akkor annak többsége nem egy nyugatias, liberális rendszerre fog szavazni, hanem az inkább teokrata, mint demokrata Iránt választja majd mintaképül. A legszomorúbb az, hogy az amerikai kudarc ezúttal is a nyugati civilizáció vereségének fog számítani az iszlamistákkal szembeni harcban.” (Fejtő Ferenc: Van-e a történelemnek logikája?)
1988. június 16-án beszédet mondott a Pére Lachaise temetőben Nagy Imre emlékművének avatásán. Egy évvel később Nagy Imre és társai újratemetésére jött először haza 42 év után, azután élete végéig rendszeresen látogatott Budapestre. Nyitott, társaságszerető ember volt, szívesen mesélt életéről, élményeiről, ami már önmagában egy történelemkönyv volt. Párizsban és Budapesten körülzsongták az érdeklődő értelmiségiek, s ő szinte mindenkivel beszélgetett. Szellemi frissességét, fiatalos kedvességét élete végéig megőrizte. Kilencvennyolc éves korában hunyt el Párizsban, a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben nyugszik.
1988-ban a francia Becsületrend lovagja lett, 1994-ben Pulitzer-emlékdíjjal tüntették ki. A Magyar Köztársaság számos kitüntetésben részesítette: 1989-ben megkapta a Magyar Köztársaság Babérkoszorúval ékesített Zászlórendjét, 2003-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki a magyar és a francia kapcsolatok fejlesztésében – különösen a hazai kultúra képviseletében és megismertetésében – végzett kiemelkedő irodalmi munkásságáért és közéleti szerepvállalásáért. 2004-ben a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Nagykeresztjét, 2005-ben Nagy Imre Érdemrendet kapott.
