Ferenczy Károly rejtőzködő képe rekord áron kelt el

Ferenczy Károly egy régóta rejtőzködő képe, a Lovak a vízben (Lóitatás) című alkotása kiemelt tételként a várakozásoknak megfelelően sokakat lázba hozott a Virág Judit Galéria aukcióján.

A becsültnél jóval magasabb áron, 70 millió forintért kelt el Ferenczy Károly egy régóta rejtőzködő képe a Virág Judit Galéria pénteki nagyszabású árverésén, amelyen 57 tétel is egymillió forint feletti összegért cserélt gazdát.

Hiánypótló gyűjteményes kiállítást rendezett tavaly a Magyar Nemzeti Galéria 2011–2012-ben Ferenczy Károly munkáiból: az egyik legjelentősebb magyar mester életműve ugyanis az 1922-es emlékkiállítás óta nem volt ilyen számban látható Budapesten. Boldogabb nemzetek két-három évtizedenként számot vetnek nemzeti művészetük meghatározó személyiségeinek életművével és új értelmezések mentén bővítik a már kialakított narratívákat.
De mert a festő életműve sok lappangó képet sejtet, ezért akciót indítottak művei felkutatására. Az egyik legkeresettebb alkotás az épp most felbukkant Lovak a vízben (Lóitatás) volt. A művet legutóbb 1922-ben láthatta a nagyközönség.
Az érdeklődők felfedezés erejével csodálkozhattak rá az 1900-1903 körül született, mesterien megfestett plain air képre. Hozzáértők szerint a fények és árnyak finom reflexeivel oldott pasztózus színek Ferenczy életművének kivételes darabjává teszik ezt a méretes képet. Az érte folyó licitet 20 millió forintról indították, a leütési árat előzetesen 24-32 millió forint közötti összegre taksálták. A kalapács végül 70 milliónál csapott le.

A második legdrágábban tétel Vaszary János Ősz című színpompás olajképe lett 1938-ból. A művész kései korszakának egyik sokat reprodukált, jól dokumentált alkotása 24 millió forintról 32 millióra emelkedett. Tihanyi Lajos korai avantgárd festménye, a Cézanne-i hatást mutató Csendélet zöld palackkal 20 millióról „szárnyalt” 30 millióig.

A kikiáltási ár több mint kétszeresét, 18 millió forintot adták Rippl-Rónai József A nagymama köszöntése (Az alvó nagyanyó) című munkájáért. A mű a festő fiatalkori, 1890-ben készült alkotása. Azok közül a többnyire rejtőzködő szalonképek közül való, amelyeket Rippl-Rónai Párizsban, Munkácsy tanítványaként festett. A Franciaországból hazakerült enteriőrkép kikiáltási ára 7,5 millió, becsértéke 10 és 15 millió forint volt. A további két Rippl-Rónai-tétel – a Zorka piros barett sapkában című pasztell és egy krétarajz Lazarine-ről – nem kelt el. Rippl-Rónai így emlékezett vissza a mesterével való első találkozásra: „(Munkácsy)akárhány jó nevű művésznek is vissza küldte névjegyét, ha meg akarták látogatni. Én is, a névtelen, pénztelen fiatalember, néhány, akkor Párizsban élő ifjú festő biztatására- valóban csak a próba, szerencse érzésével -, aggodalmak közt, hogy nem mondjam, szívdobogva mentem hozzá. Vajon bejuthatok egyáltalán? … Miért, miért nem,bejuthattam, fogadott, rajzaimat is megmutathattam… Mikor a műterembérlés került szóba, azzal a kérdéssel lepett meg, hogy És mentünk is enni, ma is, holnap is, naponta sokáig.” Hatalmas megtiszteltetés volt ez az ifjú Rippl-Rónainak,aki így egy több évszázados festői hagyományt követve válhatott Munkácsy tanítványává.

A 4,5 millió forintos kikiáltási árról 11 millió forintig jutott Schönberger Armand 1920-ban készült kubista térszemléletű olajképe, a Nagyváros. Egy borongós Mednyánszky László-tájkép ára 4-ről 6 millió forintig emelkedett, hasonló áron – 6,5 millió forintért – talált gazdára a festő Alkonyi erdő című munkája. Egy olajjal fára festett téli tájképe 2,6 millióért kelt el. Egy ismert Ziffer Sándor-olajképet, a Pénzverde épülete Nagybányán címűt 4 milliós kezdés után 6,5 millió forintért adták el. Czene Béla női aktja, az Éva a 300 ezres kikiáltási árnál éppen egymillió forinttal ért többet egy vevőnek. A Meseváros című Bornemisza László-munka pedig 480 ezer forintról jutott 2,4 millióig.

A Virág Judit Galéria az árverésén a felsorakoztatott 150 tételből 57 kelt el egymillió forint feletti áron, öt alkalommal ütötték le a licitet nyolc számjegyű összegnél. Vélemények szerint a gyűjtők és a befektetők igazi „főművekből” válogathattak.