„A művészet feladata, hogy eszméket nyilatkoztasson ki számunkra, alaktalan spirituális esszenciákat. Egy műalkotással kapcsolatban a legeslegfontosabb kérdés, hogy az élet milyen mélységeiből fakad.” James Joyce ír költő, író, az Ulysses szerzője 75 éve, 1941. január 13-án halt meg.
„A húszas évek az angol irodalom egyik nagy korszaka – írja Szerb Antal. – Megvan benne a nagy korszakoknak az a biztos ismertetőjele, hogy nem magányos géniuszok dolgoznak, ekkor, hanem számos nagy tehetség egyszerre, egymás mellett, ösztönszerűen kialakult csoportokban lép fel, mindegyik egészen mást akar, és mégis érezhető bennük a szolidaritás, az a biztos tudat, hogy nincsenek egyedül, nemcsak ők akarnak, a kor akar valamit rajtuk keresztül. Ennek az összetartozó nemzedéknek tagjai D. H. Lawrence, Alous Huxley, Lytton Strachey, Katherine Mansfield, John Middleton Murry, Virginia Woolf, Bertrand Russell és mintegy távoli kiegészítője James Joyce.”
James Joyce 1882. február 2-án született Dublinban. Jezsuita iskolákba járt, mert anyja papnak szánta, de a hitből hamar kiábrándult. Az egyetemen nyelveket tanult, érdeklődése egyre inkább az írás felé fordult. Első műve, Az ibseni új dráma című értekezés 1900-ban jelent meg Londonban. Ezt követően verseket írt, amelyek később a Kamarazene című kötetében láttak napvilágot. Közben elhatározta, hogy orvos lesz, és 1902-ben, záróvizsgái után Párizsba utazott, ahol kiderült: dublini diplomáját nem ismerik el, és a tandíjra sincs elég pénze. Egy év múlva hazatért, és Stephen Hero címen belekezdett egy önéletrajzi ihletésű regénybe, amelynek újraírt változatát 1916-ban adták ki Ifjúkori önarckép címmel.
1904-ben ismerte meg Nora Barnacle-t, a dublini Finn’s Hotel szobalányát, aki hamarosan élettársa lett (de csak 1931-ben házasodtak össze). Ugyanabban az évben a horvátországi Pulába, majd Triesztbe költöztek itt a híres Berlitz-féle nyelviskola tanára lett. 1909-ben végleg szakított szülőhazájával, amelynek nacionalizmusát, vallásos elfogultságát elutasította, legtöbb művében kritikusan ábrázolta.
„Isten után Shakespeare teremtett a legtöbbet.”
Közben felkérést kapott egy ír laptól Írországban játszódó történetek írására, amelyek összegyűjtve 1914-ben jelentek meg a Dublini emberek című kötetben. Ezzel Joyce a 20. század egyik leghatalmasabb és legnagyobb hatású életművét hozta létre. A környezetet, melybe beleszületett, a Dublini emberek című novelláskötetében, attól való elidegenedését az Ifjúkori önarckép című művében ábrázolta. Ibsen kései, szimbolisztikus drámái iránti érdeklődését egyetlen drámája, a Számkivetettek tükrözi. Szépprózai műveit a legszorosabb egység fűzi egymáshoz: közülük mindegyik ott fejezi be az elbeszélés technikájának az átalakítását, ahol a következő mű megkezdi a továbbfejlesztést. A szigorúan megkomponált dublini novellaciklus utolsó darabja, A halott már belső monológ jellegű mozzanatokat tartalmaz, amelyek az Ifjúkori önarckép egészében lényeges szerkezeti elemmé válnak. Ez utóbbi végén Stephen Dedalus naplója az Ulysses összefüggő belső monológjait előzi meg, ennek zárófejezete, Molly Bloom mintegy 60 oldalas tudatfolyama pedig a Finnegan ébredése technikáját vetíti előre.
Az első világháború kitörése után családjával, számos gyerekével Zürichbe költözött, ahol hozzálátott az Ulysses írásához. Svájcban a szegénység mellett több betegséggel is meg kellett küzdenie, 1917 és 1930 között szemét számos alkalommal megműtötték, és néha rövidebb időre teljesen elvesztette látását. Az Ulyssesből először Amerikában publikáltak fejezeteket 1918-ban, a mű azonban közfelháborodást keltett, pornográfia vádjával be is tiltották egészen 1933-ig.
1920-ban Párizsba költözött (itt élt a város német megszállásáig), így a teljes mű – az Odüsszeia sajátos, modern változata – először itt jelenhetett meg 1922-ben. Ma a modernista irodalom egyik legjelentősebb műveként tartják számon a nyugati irodalomban. Az Ulysses híres az úgynevezett „Stream of consciousness” (tudatfolyam) írói technikájáról és kísérleti prózájáról. Szándékosan sok paródiát, utalást és könnyen összekeverhető hasonló hangzású szavakat használ Joyce.
Minden idők talán legvitatottabb, csaknem ezeroldalas regénye egyetlen nap, 1904. június 16. története a három főszereplő – Leopold és Molly Bloom, valamint Stephen Dedalus – belső monológjain keresztül. Az író emléke előtt tisztelegve napjainkban a világ több pontján tartanak június 16-án úgynevezett Bloomsdayt. 1954 óta Dublinban, ahol az Ulysses játszódik, rituálisan végigjárják a regény helyszíneit.
James Joyce jelentősége
A Bloom-napot 1994 óta Szombathelyen is megrendezik, a mű főhőse, Leopold Bloom (Virág Lipót) a regény szerint ugyanis szombathelyi származású. Szombathely Fő terének egyik házfalából ma Joyce szobra (Veres Gábor, 2004) „lép ki”, meghökkentve a járókelőket.
A kultuszregény stílusában a realizmus a fantasztikummal váltakozik. A szöveg tele van nehezen követhető utalásokkal, a könyvvel maguk az írek vagy az angol anyanyelvűek sem mindig birkóznak meg könnyen. 2012-ben elkészült a regény új magyar nyelvű kiadása. Főhőse, Leopold Bloom nevével 2011-ben képzőművészeti díjat alapítottak hazánkban, amelyet kétévente adnak át.
1923-ban újabb regényhez kezdett, amelyen tizenhat évig dolgozott. Legtalányosabb műve, a Finnegan ébredése (Finnegans Wake) 1939-ben jelent meg, mérsékelt sikert aratva. 1940-ben családjával együtt Franciaországból Zürichbe menekült, itt is halt meg 1941. január 13-án.
James Joyce jelentősége elsősorban az új irodalmi technikák alkalmazásában és sajátos nyelvhasználatában rejlik. Emlékének ápolására világszerte Joyce-klubok működnek, Magyarországon 2002 óta működik a nevét viselő társaság. A budapesti ír nagykövetség évente ítéli oda a James Joyce-emlékérmet az ír kultúra és Joyce magyarországi népszerűsítéséért.
