Hat befejezetten ránk maradt regényében az angol vidék elevenedik meg, minden illúzió nélkül, a hétköznapiságnak olyan természetességével, amellyel szemben a romantika, ha jelen is van, rózsaszín felhőbe burkolt kellékeinevetségesen hathatnak.
Jane Austen egyik nagy erénye, hogy nem lépte túl saját kereteit, regényeiben meg sem kísérelte túllépni a maga tapasztalatainak körét, megmaradt az eseménytelen életű falusi papkisasszony megelégedett a tökéletes ábrázolásnak azokkal a lehetőségeivel, amelyeket szűkebb és tágabb ismeretségi köre kínált.
Jane Austen a Hampshire megyei Steventon falujában született 1775. december 16-án. Anyja Cassandra Austen, apja George Austen tiszteletes (1731-1805), anglikán plébános volt. Jane a nyolcfős családba hetediknek született, öt báty, egy öcs és egy nővér mellé. Apjuk tudós férfi volt, plébánosként elég tekintélyes fizetést, évi 600 fontot kapott, ezt az összeget tanítással egészítette ki, de mivel nyolc gyermeket kellett felnevelnie, nem számítottak tehetős családnak. Akárcsak a Büszkeség és balítélet Mr. Bennetje, George Austen sem tudott volna nagy hozománnyal hozzájárulni a lányainak.
Jane élénk és szeretetteljes családi háttere ösztönzően hatott az írásra. Sőt, kiterjedt rokoni és baráti kapcsolatai révén élményei jóval messzebbre jutottak a steventoni parókiánál. Ebből a világból merítette regényeinek helyszíneit, szereplőit és témáját.
A legidősebb fiú, James (1765-1819) 14 éves korában az Oxfordi Egyetemre ment tanulni, majd 1787-ben pappá szentelték. Megpróbálkozott az írással is, és 24 évesen Henry-vel, Jane legkedvesebb bátyjával közösen egy egyetemi lapot, a The Loiterert is szerkesztettek 1789-90-ig. Apjuk visszavonulása után ő vette kezébe a steventoni egyházközösség gondjai.
A második fiútestvér, Edward (1767-1852) történetét az Emma című regényben jeleníti meg Austen. A józan és üzleties emberré vált Edwardot az 1780-as évek elején Thomas és Catherine Knight, az Austen család gazdag, gyermektelen unokatestvérei fogadtak örökbe. Örökbe fogadó szüleinek halála után megörökölte azok kenti birtokát.
Jane legkedvesebb bátyja szellemes és lelkes Henry (1771-1850) nem mindig volt sikeres. Az oxfordi egyetemre 1788-ban vették föl, később Eliza de Feuillide-et vette el feleségül (1761-1813), és végül, 1815-ös üzleti csődje után a kálvinisták felé húzó pap lett. Jane Austen halála után figyelemmel kísérte a Meggyőző érvek és A klastrom titka kiadási munkálatait. Frank (1774-1865) és Charles (1779-1852) beléptek a portsmouthi Királyi Tengerészeti Akadémiába. Mindketten a brit haditengerészetnél szolgáltak a napóleoni háborúk idején, és mindketten tengernagyi fokozatot értek el. Az ő életük is hatással volt az írónőre, a Mansfield Parkon és a Meggyőző érveken is testvéreinek beszámolói jelennek meg.
Jane egyetlen lánytestvére és legfőbb bizalmasa Cassandra Elizabeth (1773-1845), volt, Jane-nek több mint száz Cassandrához írt levele maradt fönn, bepillantást engedve az írónő életének bensőségesebb részleteibe. Cassandra féltő gonddal őrizte húga magánéletének titkait testvére halála után is, és a megmaradt közös levelezésük nagy részét megsemmisítette.
1783-ban Jane és nővére, Cassandra rövid időre egyik nagybátyjuk testvéréhez, Mrs. Cawleyhoz költözött, hogy ott tanulhassanak. Mrs. Cawley Oxfordban élt, később pedig Southamptonba költözött. A testvérpárt egy járvány kitörése után hazahozták, majd 1785-1786 közt a readingi Abbey kollégiumba íratták őket, mely minden bizonnyal hasonlított az Emmában szereplő Mrs. Goddard iskolájára. Jane-t túl fiatalnak tartották, hogy hasznát lássa az iskolának, de anyjuk szerint, „ha Cassandrának fejét vették volna, Jane is levágatta volna sajátját”. Cassandra életét is megkeserítette családjuk anyagi helyzete: vőlegénye, Thomas Fowle katonai lelkészként szolgált a Karib-térségben, arra várva, hogy esetleg a rokonságból valaki által akkora örökséghez jutnak, hogy közös életüket megkezdhetik – család pénzhiánya miatt soha nem házasodhattak össze. A fiatalember 1797-ben sárgalázban hunyt el, Cassandra – húgához hasonlóan – soha nem ment férjhez. Jane a Meggyőző érvekben jeleníti meg nővére élményeit Mrs. Musgrove és Mrs. Croftjának „hosszú és bizonytalan jegyességek”.
1800 vége felé Jane apja közel hetven évesen úgy döntött, hogy visszavonul Bath-ba, ahol valamivel olcsóbban lehetett élni, és a rákövetkező évben a család is odaköltözött. Bath-ban töltött éveik során minden nyáron elutaztak a tengerpartra, és egyik nyaralásuk alkalmával esett meg Jane legtitokzatosabb szerelmi kalandja. Jane flörtölni kezd Thomas Langlois Lefroy-al (1776-1859). Ám az írónő esetében sem jöhetett szóba, hogy a jó családból való ifjú feleségül vegye a szerény hozománnyal rendelkező Jane-t. Rokonai visszaküldték Írországba Thomast, aki később az angol parlament tagja lett és Írország főbírájaként halt meg.
Erről csupán annyit lehet tudni, amennyit Jane Austen halála után Cassandra az unokahúgainak elmondott, és még azután sem írtak róla évekig. Míg a család a partvidéken időzött, Jane találkozott egy fiatalemberrel, aki, úgy tűnt, kellően belészeretett. Cassandra később is elismerően beszélt róla, és úgy gondolta, Jane számára jó parti lehetett volna. Caroline szerint „elváltak, de Jane a lelkére kötötte, hogy keresse fel őket újból.”
Jane tanult, élénk és szeretetteljes családi háttere ösztönzően hatott a fantáziájára és az írásra. Sőt, kiterjedt rokoni és baráti kapcsolatai révén élményei jóval messzebbre jutottak a steventoni parókiánál. Ebből a világból merítette regényeinek helyszíneit, szereplőit és témáját. Ha az írónő családi életére gondolunk, elsősorban A klastrom titkában szereplő Catherine Morland felszabadult és vidám gyeermekkora jut eszünkbe.
Jane Austen sohasem ment férjhez, bár fiatalon eljegyezte magát Harris Bigg-Wither-lel, de az eljegyzést később felbontották. A fennmaradt levelek szerint 1802. december 2-án Jane és Cassandra a Steventonhoz közeli Manydownban, a Bigg családnál jártak. A hat évvel fiatalabb Harris Bigg-Wither megkérte Jane kezét, amire az igent mondott, habár szerelemmel nem szerette a férfit. Másnap azonban meggondolta magát. Az efféle ügy szégyenletes dolognak számított, de úgy tűnik, a korlátokat nem jól viselő Jane-t ez nem hatotta meg, hiszen bár Mr. Bigg-Withers gazdag volt, egyúttal „terjedelmes és kellemetlen” is.
1805-ben, édesapjuk halála után Jane édesanyjával, nővérével, Frank bátyjával és annak feleségével Southampton-ba költöztek, ahol 1809-ig éltek. Ezután Chawtonba költöztek, ahol a nevelőapja halála után kapott örökségnek köszönhetően jobb módban élő Edward egy kis házat bocsátott a család rendelkezésére. Az Austen-fivérektől származó támogatásból, valamint egy viszonylag csekély összegből, amit vőlegénye hagyott Cassandrára éltek viszonylag kiegyensúlyozott életet. . A család jövedelme összesen évi 450 fontot tett ki.
Harminchét éves korában, ezt írja: „Erről jut eszembe, mivel búcsút kell mondanom a fiatalságomnak, egyre több kellemességet találok a gardedámságban, hiszen immár a tűz mellé telepedhetek egy díványra és annyi bort ihatok, amennyit csak akarok.” Ebben az időben egyre súlyosabbá vált állapota. Jane Austen visszavonultan élt, mert súlyos betegségben szenvedett. Az orvosok előtt akkor még ismeretlen és gyógyíthatatlan Addison-kórban szenvedett, melyen következtében a teste elfeketedett. A betegség elhatalmasodása után már nem járt emberek közé, nővérével folytatott levelezéséből tudhatunk meg sokat az írónő életének ezen szakaszából. 1817-ben még Winchesterbe utazott a gyógyulás reményében, de betegsége olyan előrehaladott volt, hogy július 18-án meghalt. A winchesteri székesegyházban temették el 1817. július 24-én.
1817. április 27-én megírta végrendeletét, melyben szinte mindent Cassandrára hagyott:
„Végrendeletem
1817. április 27., vasárnap
Én, a chawtoni egykázközséghez tartozó Jane Austen jelen végrendeletemben drága nővéremre, Cassandra Elizre hagyok mindent, amit halálomkor birtokolok, vagy ami később reám szállna, ebből fedezze temetési költségeimet, valamint Henry bátyám és Madame Bigeon számára 50-50 fontot, mihelyst lehetséges, fizessen ki. Fent nevezett kedves nővéremet nevezem ki végakaratom végrehajtójának.
Jane Austen”
Jane Austen magánéletéről szóló könyvek:
Carol Shields: Jane Austen
Syrie James: Jane Austen naplója
Full Bibliography books listed by Jane Austen
Jane Austen magánéletéről szóló filmek:
2002 – The Real Jane Austen
2007 – Becoming Jane – Jane Austen magánélete
2008- Miss Austen Regrets – Miss Austen bánata
Jane Austen életrajzi könyvek és monográfiák:
1884 – Letters of Jane Austen
1932 – Jane Austen’s Letters To Cassandra
1968 – David Lodge: Jane Austen: ’Emma’: A Casebook
1977 – Marghanita Laski: Jane Austen and Her World
1986 – Marghanita Laski: Jane Austen: Literary Lives
2001 – Carol Shields: Jane Austen
Jane Austen regényei:
1811 – Sense and Sensibility – Értelem és érzelem
1813 – Pride and Prejudice – Büszkeség és balítélet
1814 – Mansfield Park – A Mansfieldi kastély
1815 – Emma – Emma
1818 – Persuasion – Meggyőző érvek
1818 – Northanger Abbey – A klastrom titka (a regényt 1803-ban fejezte be, de csak 1818-ban adták ki)
Jane Austen befejezetlen regényei:
1871 – Lady Susan – Lady Susan / Női levelek
1871 – The Watsons
1925 – Sanditon – Charlotte
Jane Austen gyűjtemények:
1922 – Love And Freindship: And Other Early Works
1993 – Catharine: And Other Writings
Megfilmesített Jane Austen művek:
1940 – Pride and Prejudice – Talpig úriember (rendező: Robert Z. Leonard)
1986 – Northanger Abbey – Northanger Abbey (rendező: Giles Foster)
1995 – Persuasion – Meggyőző érvek (rendező:Roger Michell)
1995 – Sense and Sensibility – Értelem és érzelem (rendező: Ang Lee)
1997 – Emma – Emma (rendezte: Diarmuid Lawrence)
1999 – Mansfield Park – Mansfield Park (rendező: Patricia Rozema)
2003 – Pride and Prejudice – Büszkeség és balítélet (rendező: Andrew Black)
2007 – Northanger Abbey – Northanger Abbey (rendező: Jon Jones)
2007 – Persuasion – Tartózkodó érzelem (rendezte: Adrian Shergold)
2008 – Sense and Sensibility – Értelem és érzelem (rendező: John Alexander)
Jane Austen adaptáció könyvek:
Beth Patillo: Jane Austen Ruined My Life
Beth Patillo: Mr. Darcy Broke My Heart
Linda Berdoll: Mr. Darcy Takes a Wife
Jane Odiwi: Lydia Bennet’s Story
Abigail Reynolds: Mr. Darcy’s Obsession
Karen Joy Fowler: The Jane Austen Book Club – A Jane Austen könyvklub
Jane Austen-Seth Grahame-Smith: Pride and Prejudice and Zombies – Büszkeség és balítélet meg a zombik
Jane Austen-Ben H. Winters: Sense and Sensibility and Sea Monsters (szerk. Hilfe!)
Jane Austen adaptáció filmek:
1980 – Jane Austen in Manhatten – (rendező: James Ivory)
1995 – Pride and Prejudice: A Latter Day Comedy – Bűbájos büszkeség (rendező: Andrew Black)
1995 – Cueless – Spinédzserek (rendező: Amy Heckerling)
2000 – Kandukondain Kandukondain – Értelem és érzelem (rendező: Rajiv Menon)
2004 – Bride and prejudice – Mátkaság és legényélet (rendező: Gurinder Chadha)
2007 – The Jane Austen Book Club – A Jane Austen könyvklub (rendező: Robin Swicord)
2008 – Lost in Austen – (rendező: Dan Zelf, 4 részes sorozat)
2010 – Aisha – (rendező: Rajshree Ojha)
2011 – The Modern Pride and Prejudice – (rendező: Bonnie Mae)
