„A 22-es kimondja, hogy mindazt joguk van megtenni, amiben nem tudják őket megakadályozni.” Joseph Heller amerikai író számos nagyszerű művet írt, ám a legismertebb A 22-es csapdája lett.
„Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt.” Talán ez a világ egyik legismertebb első mondata, amellyel egy regényt elindított a szerzője. 1923. május 1-én született Joseph Heller amerikai író, akinek számos sikeres műve látott napvilágot magyarul is, de akinek legismertebb könyve kétségkívül élete első regénye, az 1953-ban megkezdett és 1961-ben megjelent, később megfilmesített, A 22-es csapdája című alkotás volt.
Heller New York Brooklyn negyedében látta meg a napvilágot. Apja korán meghalt, ezután édesanyja igen szerény körülmények között nevelte a kis Josephet, aki minden nehézség dacára jó kedélyű, éles eszű gyermek volt, gyakran mulattatta osztálytársait. Sokat olvasott, s mikor tízéves korában egyik rokonától megkapta az Iliász egy gyermekek számára készült átdolgozását, elhatározta, hogy ő is író lesz. Az érettségi után rövid ideig táviratkézbesítőként dolgozott, majd 1942-ben behívták katonának, s az írói álmoknak egy időre végük szakadt. A II. világháborúban az amerikai légierő tagjaként több mint hatvan bombázóbevetésen vett részt Olaszországban és Franciaországban, ez az élmény szolgáltatta első és legsikeresebb regénye, A 22-es csapdája alapját.
1945 júniusában leszerelték, és hamarosan a Columbia Egyetem hallgatója lett. 1949-ben végzett, ezt követően Fulbright-ösztöndíjasként egy évet az angliai Oxfordi Egyetemen töltött. Hazatérése után angolt tanított a Pennsylvaniai Egyetemen, majd a Time és a Look folyóiratnál dolgozott reklámszövegíróként. 1958-ban lett a McCall’s cég reklámmenedzsere, s kezdte el szabadidejében írni A 22-es csapdáját, amely 1961-ben jelent meg.
A 22-es és a 22-es csapdahelyzete
„A 22-es kimondja, hogy mindazt joguk van megtenni, amiben nem tudják őket megakadályozni.” (Joseph Heller: 22-es csapdája)
A regény egy csapásra sikert aratott, csak Amerikában több mint 10 millió példányt adtak el belőle, s számos nyelvre lefordították. A háború abszurditását és esztelenségét ostorozó, fekete humorú könyv gyilkos szatírát ad a militarizmus látszólagos „rendjének” pusztító káoszáról, a bürokráciáról, a korabeli Amerikáról, és magáról a modern világról.
Főhőse az antihős Yossarian kapitány, aki minden lehetséges módon meg akarja úszni az értelmetlen és gyilkos bevetéseket, a „22-es csapdája” azonban nem engedi. A mára szállóigévé lett cím arra a feloldhatatlan dilemmára utal, hogy aki felmentést akar nyerni az életveszélyes légi bevetések alól, annak be kell bizonyítania, hogy őrült, de aki ilyet kérelmez, annak nyilvánvalóan helyén az esze, tehát nem kaphatja meg a felmentést.
A „22-es csapdahelyzet” – általánosított értelemben – az angol nyelv állandósult kifejezéseként bekerült az Oxford English Dictionary értelmező szótárba is. Heller a brooklyni Coney Island szülötte volt. Miként erről a gyermek- és ifjúkora meghatározó élményeit adó közegről utóbb írta, Coney Islanden nem lehetett átélni „a zsidó lét élményét” – ott ugyanis mindenki zsidó volt.
A regényből 1970-ben Mike Nichols rendezésében film is készült Alan Arkin, Anthony Perkins, Orson Welles, Martin Sheen és a híres énekes, Art Garfunkel főszereplésével. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején a regény megragadta a vietnami háború ellen harcoló generáció képzeletét is, és a mű szinte kötelező olvasmány volt a hippik és a hátizsákos vándorok körében.
„Mark Twain és Franz Kafka között”
„Könnyű elfogadni a sorsot, ha neked kedvez. Amikor nem, akkor ne nevezd sorsnak: nevezd igazságtalanságnak, árulásnak vagy egyszerűen balszerencsének.” (Joseph Heller: Isten tudja)
Későbbi műveivel Heller nem érte el a 22-es sikerét, pedig a Valami történt, az amerikai politikáról szóló Gold a mennybe megy, a Dávid királyról szóló Isten tudja, a Záróra, valamint a Megbombáztuk New Havent című drámája éppúgy olvasmányos, szórakoztató, abszurd humorral és nem kevés stílusbravúrral megírt művek, és számos nyelvre is lefordították őket.
A Valami történt, a Gold a mennybe megy című regénye aztán nem kis részt ezt a témát, mármint a rohanó New York-i életben a „hallgató Istennel” pörölő zsidó értelmiségi identitáskeresését járta körül – sokat felcsillantva abból a stílusbravúrból, abszurd humorból és az ezzel párosuló gondolati gazdagságból, ami a sok műkritikus által „Mark Twain és Franz Kafka között” elhelyezett Heller első könyvét, a „22-est” jellemezte, bár annak könyvpiaci sikere soha többé nem ismétlődött. Utolsó nagy művében, a Zárórában Heller visszahozta a „22-es” főhősét, Yossariant, aki időközben jómódúvá és elégedetté vált, de akire a szerző – mint maga fogalmazott – immár nem mint anarchiában, hanem inkább mint légüres térben élő emberre tekintett.
1986-ban Hellernél az igen ritka Guillain Barre szindróma néven ismert idegrendszeri betegséget diagnosztizálták, és többhavi intenzív kórházi ápolásra szorult. Felépülése után feleségül vette nála húsz évvel fiatalabb ápolónőjét, és folytatta az írást. 1998-ban készült el utolsó munkája, a Now and Then: From Coney Island to Here című memoárja, brooklyni gyermekéveiről szóló vallomása.
Az író 1999. december 12-én New York-i otthonában hunyt el szívrohamban.
