„Boldog, ki hisz; mert meg nem váltja a / jelenvaló kisebb rosszat talán / rosszabb jövendővel.” 225 éve született Katona József, a magyar dráma első nagy alakja, nemzeti drámánk, a Bánk bán szerzője.
„„Itt – itt – itt a világ. A könnyek eltakarják azt előlem. Nincs a teremtésben vesztes, csak én! Nincs árva más több, csak az én gyermekem!””
Katona József 1791. november 11-én született Kecskeméten. Pesten jogot tanult, s műkedvelőként csatlakozott a pesti színtársulathoz. Íróként, fordítóként, rendezőként is működött, Komáromban és Székesfehérvárott Békési József művésznéven lépett fel, színészi képességeit dicsérték, legkedvesebb szerepe Othello volt. A primadonnába, Déryné Széppataki Rózába beleszeretett, de a színésznő nem akart róla tudni – Katona nem is nősült meg soha.
Szülei rábeszélésére végül szakított a színészettel, s ügyvédi oklevelet szerzett. Miután 1826-ban Kecskemét főügyészévé nevezték ki, felhagyott az irodalommal, íráskészségét már csak tömör jegyzőkönyvek, vadásznaplók készítésében kamatoztatta. A vidéki értelmiség mulatozásokkal teli életét élte, különcségéről anekdoták keringtek. Hallgatag és igazságszerető ember volt, jól beszélt latinul, németül, angolul, franciául és olaszul. Katona Józsefet fiatalon érte a halál, 1830. április 16-án halt meg Kecskeméten ebéd után, a hivatalába tartva szívszélhűdésben.
Irodalmi pályája elején a kor divatos darabjait fordította magyarra, első saját drámája, A borzasztó torony egy német regény nyomán keletkezett. Írt történeti darabokat: István, a magyarok első királya; Aubigny Clementia; Ziska a táboriták vezére címeken. 1814-ben készült Josphus Flavius műve alapján A Jeruzsálem pusztulása, s ugyanebben az évben írta egyetlen vígjátékát is A rózsa, vagyis: a tapasztalatlan légy a pókok között címmel. Ennek tárgya egy Dérynével megtörtént eset, de a viszonylag sikerült darabot a színésznő tiltakozása miatt nem adták elő.
„Ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyürészése, élelméről gondoskodik és elhallgat” – írja Katona miután felhagy a színházi élettel az 1821-es esztendő legelején. Ekkor valószínűleg még nem az irodalomtól való elfordulást fontolgatta, az azonban egészen bizonyos, hogy elkeseredett és gondokkal küzdő volt ez idő tájt. Nem elég, hogy a fővárosi nemesi jogászvilágban a megélhetésért küzdött, még a kritika sem foglalkozott kellőképpen műveivel. Semmi jelét nem látta, hogy a kinyomtatott Bánk bán bárminemű sikert ért volna el, miközben ő érezte, tudta, hogy fontosat és nagyot alkotott.
Fennmaradt 24 verse, s írt tanulmányt is Mi az oka, hogy Magyar Országban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? címmel. Ebben az állandó színház hiányát, a színészélet bizonytalanságát, a közönség igényét a hazafias frázisokra, a kiadás nehézségeit, a cenzúrát s a tárgyilagos kritika hiányát sorolja fel okokként.
Fő műve, a Bánk bán első változata az Erdélyi Múzeum című folyóirat pályázatára készült 1815-ben. Bánk értesülvén a hazáját és becsületét fenyegető veszedelemről, az első felvonás végén elhangzó nagy monológjában adja meg további tetteinek kulcsát: Puszta lelkének parancsai szerint akar cselekedni, elszakítva azokat a tündéri láncokat, melyek a királyi székhez és családjához kötötték. Tragédiája nem a tévedésből gyilkoló és bűnét utólag megbánó emberé; a király előtt is méltósággal vállalja, amit tett. Bánk bukását egyedül Melinda halála okozza.
A pályadíjat nem ő nyerte, az eredményhirdetésnél nevét sem említették. A darabot Bárány Boldizsár észrevételei alapján átdolgozta, s mivel előadását nem engedélyezték, 1821-ben könyvben adta ki. A Bánk bán ősbemutatójára csak 1833-ban, a költő halála után került sor, s lassan vált ismertté, első pesti előadásán 1839-ben Vörösmarty is elmarasztalta.
1845-ben ismét a cenzúra szólt közbe, a mű sikere csak 1848. március 15-i előadásán kezdődött. Az 1850-es években ismét gyanús lett, végül csak Gyulai Pál és Arany János tanulmányai nyomán vált a klasszikus magyar dráma etalonjává. A műből Erkel Ferenc 1861-ben írt operát Egressy Béni librettójára. Jókai így írt: „A nagy napot fényesen kellett bevégezni, a várost estére kivilágították, s a színházban ingyen előadást tartottak; Bánk bán lett rögtön kitűzve. De az egyszer eksztázisba hozott közönségnek nem volt már türelme Petur bánt végighallgatni. Neki a „Talpra magyar” kellett! Mit lehetett tenni, II. Endre fényes udvarának, Bánk bánostul, királynéstól félre kellett állnia…”Jókai írja: „A nagy napot fényesen kellett bevégezni, a várost estére kivilágították, s a színházban ingyen előadást tartottak; Bánk bán lett rögtön kitűzve. De az egyszer eksztázisba hozott közönségnek nem volt már türelme Petur bánt végighallgatni. Neki a „Talpra magyar” kellett! Mit lehetett tenni, II. Endre fényes udvarának, Bánk bánostul, királynéstól félre kellett állnia…”
A Bánk bán egyszerre volt korhű és aktuális, jellemeinek mélysége és gazdagsága Shakespeare-t idézi, a jambikus versforma elsőként itt szólalt meg magyarul. Katona megelőzte korát, drámája az érett romantika és realizmus határán mozog, noha a magyar romantika kezdetén íródott. Az 1810-es években társadalomkritikája nem hatott, csak a reformkor évtizedei során ért be.
