Közvetlen közelről tekinthetők meg Klimt korai falfestményei Bécsben. Egyedülálló lehetőségként tizenkét méteres magasságban csodálhatjuk meg Gustav Klimt néhány kevéssé ismert falfestményét.
Egyedülálló lehetőségként közvetlen közelről, tizenkét méteres magasságban csodálhatják meg Gustav Klimt (1862-1918) néhány kevéssé ismert falfestményét egy bécsi múzeum látogatói. A festő életművének korai szakaszára jellemző alkotások a Művészettörténeti Múzeum (Kunsthistorisches Museum) lépcsőházát díszítik.
Emelvényről Klimt ókori Egyiptomába
A különböző művészettörténeti korszakokat jelképező allegorikus alakok a központi csarnok emeleti boltívei között helyezkednek el, és rendes körülmények között a látogatók csak messziről vethetnek rájuk pillantást. A 2012-es Klimt-emlékév alkalmából azonban februártól májusig egy külön erre a célra készített emelvényről, közvetlen közelről is megtekinthetők a falfestmények.
A boltívek közötti falszakaszok díszítésére 1890-ben kapott megbízást Gustav Klimt, öccse, Ernst Klimt, valamint barátjuk és pályatársuk, Franz Matsch. A mennyezetet Munkácsy Mihály alkotása, A reneszánsz apoteózisa díszíti.
Célzott megemlékezés
Gustav Klimt, a bécsi szecesszió egyik kiemelkedő művésze 1862. július 14-én született a Bécs melletti Baumgartenben. Születésének 150. évfordulója alkalmából számos bécsi múzeumban látható idén a festőművész életművéhez kapcsolódó időszaki kiállítás.
A bécsi tárlatok nem titkolt célja, hogy megváltoztassák az emberről és a festőről kialakított heroikus, romantikus képet, ugyanis a Klimt-kutatások egyértelműen azt igazolják, hogy a művész nem úgy élt, ahogyan általában bemutatják. Gustav Klimt akkor dolgozott, amikor kedve volt hozzá, ismert például egy olyan megrendelő, aki 15 évig kérlelte egy portré megfestésére – mondta el a tavalyi tárlat nyitáskor Alfred Weidinger művészettörténész, vezető Klimt-szakértő, a Belvedere igazgatóhelyettese.
Noha mindenki úgy képzeli el az alkotó műtermét, hogy három-négy meztelen nő szaladgál benne, mint Raoul Ruíz Klimt című filmjében, Weidinger szerint „a film hamis képet ad róla, mert Klimt pragmatikus, kényelmes és lusta ember volt”, aki például soha nem tartott fönn saját lakást, hanem annak haláláig anyjával, majd két nővérével élt, közben pedig végig szerelmes volt Emilie Flöge divattervezőbe és modellbe, de házasságot sosem kötött vele, és 14 gyermeke született különböző asszonyoktól.
A rendkívül nagylelkű és adakozó kedvű Klimt emellett az akkori világ legjobban fizetett festője volt, egy-egy képéért 10-20 ezer koronát is megkapott, ami példátlan összeg. Mindezek alapján Weidinger úgy látja: „Eljött az ideje, hogy véget vessünk a heroizálásának, és teljesen objektíven közelítsünk hozzá.”
Pálfy M. Katalin
