A legújabb kutatások szerint csaknem 4500 évvel idősebb a Willendorfi Vénusz, mint korábban hitték. A kis szobrocskát az egyik legősibb nőábrázolásként tartják számon a szakemberek.
Idősebb a 11,1 centiméter nagyságú Willendorfi Vénusz, mint azt korábban hitték. A szobor szeptember 30-tól kiemelt helyen lesz látható a bécsi Természettudományi Múzeumban.
Philip Nigsta, a cambridge-i egyetem kutatója, valamint Bence Viola, a Bécsi Egyetem és a Lipcsei Antropológiai Intézet munkatársa a szobor mélyedései közé beékelődött csigaházak vizsgálatával állapította meg, hogy az 1908-ban Wachau vidékén megtalált Vénusz-szobor valójában 29 500 éves.
A múzeum őskort bemutató termeinek átalakítása során a 11,1 centiméter nagyságú Willendorfi Vénusz, amelyet az intézmény igazgatója, Christian Köberl a múzeum Mona Lisájának nevezett, mostantól saját vitrinben látható. Arra törekedtek, hogy kiemeljék a szobrocska „különleges auráját”, és hogy a nőiesség és a termékenység egyfajta ikonjának számító prehisztorikus alkotásról lehetőleg semmi se terelhesse el a figyelmet. A terem közepén álló speciális tárló világítását úgy oldották meg, hogy úgy tűnjön, mintha a Willendorfi Vénusz szabadon lebegne.
A kis szobrocska, amelyet az egyik legősibb nőábrázolásként tartanak számon a szakemberek, népszerűségét elsősorban nőiesen gömbölyded formáinak köszönheti, amely sokat csodált vonalak most többek között csokoládé, szappan és a sütemény alakjában köszönnek vissza az osztrák főváros boltjaiban és piacain.
Ugyanebben a helyiség állítják majd ki egy másik híres ausztriai lelet, a Galgenbergi Vénusz eredetijét, amely január végéig még egy belgiumi kiállításon szerepel. A két alkotás a múzeum legrégibb emberábrázoló szobra, így akartuk ezt a két Vénusz-szobrot kiemelni a számos őskori alkotás közül – mondta az igazgató.
A kutatók a Galgenbergi Vénuszról nemrég megállapították, hogy nagyjából 36 ezer éves lehet. A 72 milliméter magas szobrot Ausztriában, Krems város közelében találtak meg, mindössze 25 kilométerre a Willendorfi Vénusz lelőhelyétől.
