„Aki türelmesen vár, nem veszíthet” néhány szavas mondatocska három kilométeres vándorlás után sikeresen megérkezett a földterület tulajdonosához, de néhány hónappal előtte, 1837. szeptember 4-én Samuel Morse bemutatta a telegráfot.
Morse a kódokat fejből ismerő Morse leolvasta a számokat, s már mondta is a szöveget: „sikeres kísérlet a távíróval 1837. szeptember 4-én” – Leonard Gale, Joseph Henry és Samuel Morse telegráfjának bemutatása forradalmat jelentett a kommunikáció területén 175 évvel ezelőtt.
Samuel Finley Breese Morse amerikai festőművész, technikus, az elektromágneses távíró feltalálója 1791. április 27-én született a Boston környéki Charlestownban. A Yale College-ban (a Yale Egyetem elődje) folytatott tanulmányokat, de csak ímmel-ámmal tanult, érdeklődését pusztán az akkoriban újdonságnak számító elektromossággal kapcsolatos előadások keltették föl, ám családi nyomásra könyvkereskedőnek tanult. Az egyetem elvégzése után teljes odaadással a festészetbe vetette magát, amelyet Angliában sajátított el – itt töltötte az 1812-es angol-amerikai háború vészterhes napjait is. Morse tehetséges képzőművész volt, elsősorban portréfestőként és szobrászként vált ismertté, s fiatal korában a festészetből élt.
Festő és tudós
A művész sikereit azonban beárnyékolta egy családi tragédia, ugyanis 1825 februárjában, nem sokkal a munka megkezdése után felesége váratlanul megbetegedett, a férfi pedig – a posta lassúsága miatt – csak akkor szerzett erről tudomást, amikor az asszony már elhunyt. Egyesek úgy tartják, a tragédia körülményei késztették arra Morsét, hogy a gyors információáramlás lehetőségeivel kezdjen el foglalkozni. Párizsi tanulmányútja során némi bepillantást nyert a pezsgő tudományos életbe, laikusként ekkor gondolt először az információk rögzítésére és továbbítására. Hazafelé tartva, a hajón kapott el egy beszélgetést az újonnan felfedezett elektromágnesről, ennek nyomán fogalmazódott meg benne az elektromágneses távíró gondolata.
Amikor 1825-ben hazatért és New Yorkban telepedett le, elismert, de anyagiakban nem dúskáló művésznek számított: klasszicista történelmi festményeket és portrékat alkotott, ő festette meg Lafayette márki arcképét is.
Morse egyik alapítója, majd 1827-1845 között elnöke is volt a New York-i Academy of Designnak. Politikával is megpróbálkozott, egy katolikus- és bevándorló-ellenes párt színeiben, de a választópolgárok tetszését nem nyerte el programja.
1932-ben rajzprofesszori állás kapott a New York-i Egytemen, s ekkor kezdett kémiai és elektronikai kísérletekkel foglalkozni, kezdetleges tervét 1832. október 19-én vázolta fel először egy újabb európai tanulmányút után, amikor Párizsban a tudomány új vívmányaival találkozott. (Korábban már ismeretes volt az optikai, szemaforos távíró, illetve Sömmering elektrokémiai távírója, amelyben 35, az ábécé betűit jelentő aranytű végén képződtek buborékok.) Az elektromágneses jeltovábbító szerkezet tervének megálmodása után a megvalósítás gyötrelmekkel teli időszaka következett. Morse 1837-ben két segéderőt is fogadott maga mellé; egyikük Leonard Gale, a New York Egyetem tudományos professzora volt, másikuk Joseph Henry fizikus, aki minden kérdésére válaszolt, sőt gyakorlati tanácsokkal is ellátta.
„Aki türelmesen vár, nem veszíthet”
A szívós és kitartó kísérletezés végül sikerrel járt: 1837. szeptember 4-én bemutatták a sokszorosan javított telegráfot. Morse fél kilométerrel távolabb levő munkatársa adni kezdte a jeleket, mire az előadóteremben álló készülék ingája titokzatos tüskéket rajzolt a papírszalagra. Ezután Morse leolvasta a számokat, s mivel fejből tudta a kódokat, már azonnal mondta is a szöveget: „sikeres kísérlet a távíróval 1837. szeptember 4-én”.
Néhány hónappal később, 1838. január 6-án az „Aki türelmesen vár, nem veszíthet” néhány szavas mondatocska három kilométeres vándorlás után sikeresen megérkezett a földterület tulajdonosához. Az egységes nemzetközi jelzésrendszerré vált pont-vonal kombinációt – a később róla elnevezett morzeábécét – csak 1839-ben dolgozta ki, a rendszer egészen az 1990-es évekig hivatalos használatban volt.
Az első távíróvonalat Baltimore és Washington között húzták, az első közvetített jel az M betű morzejele volt, az első mondat pedig 1844. május 24-én futott végig rajta, a nagyközönség számára 1845. április 1-jén nyitották meg.
Az elektromos távíró még életében meghozta a sikert, a gazdagságot és az elismerést feltalálója számára, aki korántsem bizonyult nemesnek és nagylelkűnek. Amikor elsőbbségi vitába keveredett Charles Jacksonnal, a perben hevesen tagadta, hogy Joseph Henry bármilyen segítséget nyújtott volna a távíró kifejlesztésében (igaz, a tárgyalás során alaposan megszégyenült).
A polgárháború idején – jóllehet ő maga északi volt – a Dél ügyével rokonszenvezett, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a rabszolgaság intézménye isteni eredetű, helyes és igazolható.
A Habsburg-monarchia az elsők között ismerte fel az elektromos távírás jelentőségét: tíz évvel Morse sikeres kísérlete után, 1847. december 27-én Bécs és Pozsony között megnyílt Magyarország első távíróvonala. A Morse-féle ABC hosszú karriert futott be, a jelrendszer alkalmazását máig külön művészetnek tartják művelői.
