Írt televíziós és filmforgatókönyveket, szövegkönyvet zenés darabokhoz. 80. születésnapját ünnepli Müller Péter író, dramaturg, a kortárs ezoterikus-spirituális irodalom legismertebb, legnépszerűbb alakja.
„Lényegében nincs is életrajzom – kezdi önéletrajzát Müller Péter. – Ilyenkor fel kéne sorolni iskoláimat, kitüntetéseimet. De mindaz, amit az iskolában tanultam, hazugság volt. És egyetlen kitüntetésem kivételével minden plecsnit az éppen uralkodó politika adta – igyekszem őket elfelejteni. (Azt az egyetlen díjat egy drámaíró versenyen kapta a művem, ismeretlenül. Ez volt az Onassis-díj.) Gyermekoromtól kezdve magamat nevelem. És azok az emberek, akiket szellemi tanítómesterem hozzám küld. És azok a könyvek, amelyeket a kezembe ad. Róla a Kígyó és kereszt c. művemben írtam. Kívülről nézve az életem unalmas.”
1936. december 1-jén született Budapesten. 1956-ban, a forradalom idején a szerelméhez indult, amikor egy részeg orosz katona géppuskával lelőtte. A halál közelsége életének meghatározó spirituális élménye lett, a misztikum, a transzcendencia iránti fogékonysága, érzékenysége innen is fakadt.
1955-től dramaturgként tevékenykedett, 1968-tól a római televízió ösztöndíjasa volt. 1970-ben a neves olasz rendező, Luchino Visconti mellett dolgozott, hazatérése után lett a Madách Színház dramaturgja. Írói pályáját drámákkal kezdte (Márta, Szemenszedett igazság, Két marék aprópénz), első regénye, az 1973-ban megjelent Részeg józanok volt. A művet a zseniális, önsorsrontó színész, Soós Imrének és feleségének öngyilkossága ihlette, s nem a köréje szőtt mítoszt növelte, sokkal inkább az okokat boncolgatta mély humánummal. 1977-es Madárember című regényében a honi repülés hőskorának, s Kvasz Andrásnak, „a mezítlábas pilótának” állított emléket, 1988-as Világcirkusz című regényében az 1938-ban öngyilkos lett expresszionista festőzseni, Ernst Ludwig Kirchner alakját idézte fel.
„Harmóniát csak olyan lélek tud maga körül teremteni, aki magában már megteremtette.”
Hatásosan felépített, olykor abszurd hangvételű színműveiben a commedia dell’ arte és a cirkuszdramaturgia elemeit is felhasználja. Búcsúelőadás című tragikus bohócparádéja is valós tényeken alapul: annak idején egy amerikai cirkusz meg akarta szerezni Mussolinit, hogy ketrecbe zárva mutogathassa, s e vállalkozás kimeneteléről szól Müller darabja. A Szomorú vasárnap című kamaradarabjában a méltán világhíressé vált dal szerzőjének, Seress Rezsőnek életéről mesélt. Színműveiből készült gyűjteményes kötete, A lélek színpada 2002-ben jelent meg.
Írt televíziós és filmforgatókönyveket, szövegkönyvet zenés darabokhoz, a Madách Színházban nagy sikerrel játszották a Doktor Herzet, a Mária evangéliumát, a Dickens nyomán készült Isten pénzét, amelyekhez Tolcsvay László szerzett zenét. Legfontosabb zenés művei: Márta, Búcsúelőadás, Szemenszedett igazság, A vihar kapujában, Szomorú vasárnap, Karamazov testvérek, Dávid király, Doktor Herz, Mária evangéliuma, Isten pénze, Lugosi – a vámpír árnyéka.
A kilencvenes évek elejétől jelennek meg az emberiség lelkiségével és az ehhez kapcsolódó kérdésekkel, a létezés mélyebb titkaival, a szeretet témakörével foglalkozó spirituális, ezoterikus művei, esszéregényei, amelyek közül a Kígyó és kereszt, Lomb és gyökér, Boldogság, Benső mosoly, Jóskönyv, Titkos tanítások, Szeretetkönyv, Örömkönyv, Varázskő, Gondviselés aratta a legnagyobb sikert.
Hogyan találjuk meg isteni énünket? Miként győzzük le félelmeinket? Mit tehetünk annak érdekében, hogy helyesen neveljük önmagunkat és gyermekeinket? Hogyan találjuk meg nyugalmunkat, derünket és bizonyosságunkat? – teszi fel a kérdéseket Müller Péter a Benső mosoly című kötetében.
„Összetartozik-e két ember?
Ezt az összetartozást nem az dönti el, hogy miféle veszedelmes drámákat élnek át, nem is a templomi örök hűség Isten előtt – hanem az, hogy minden viszály ellenére a fejlettebb, érzékenyebb lélek felemeli-e boldogtalan, elvadult társát, avagy az húzza le őt a saját poklának színvonalára.
Ha az utóbbi: azonnal válni kell.
Ha az előbbi: maradni, s vállalni minden keserves áldozatot.
Minden út „erkölcsös”, amelyik fölfelé vezet.
S „erkölcstelen”, ha a mélységbe visz.” (Müller Péter: Benső mosoly)
Munkásságáért több rangos elismerést is kapott: 1979-ben megkapta a filmkritikusok díját, 1997-ben elnyerte az Amerikában rendezett „évszázad drámaíró versenyén” az Onassis-Díjat, 1997-ben a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztjének arany fokozatával, 1998-ban József Attila-díjjal tüntették ki.
„Könnyű életem volt. És van. Mert szeretem az embereket. És tudom, hogy sokan engem is. Egyébként ez a világ a születésemtől fogva a mai napig infernális. Így láttam régen is, ma is. Hat éves koromtól tudom, hogy ez a Föld jelenleg nem normális hely. Csak ezt állandóan szem előtt tartva értékelek minden örömteli pillanatot, minden mosolyt, jóságot és szeretetet. A maradandóságban nem hiszek. Egy normális ember ma már nem is hihet. De abban igen, hogy a gondolatok, amelyek belőlem jöttek, nem múlnak el nyomtalanul. Legfeljebb nem emlékeznek rá, hogy én gondoltam. Mindenki azt hiszi, hogy ő maga. És ha ez így lesz: elértem a célomat.”
