Darvas Iván személyében új típusú, rendkívüli tehetségű fiatal színész került a színpadra. Darvas Iván kétszeres Kossuth-díjas színész, kiváló művész, a Nemzet Színésze 90 éve született.
Ő bármit játsszék is, látjuk benne „a” Darvast – írta Esterházy Péter Kossuth-díjas író az Élet és Irodalomban Darvas Iván Salieri-alakítását méltatva.
Darvas Iván Darvas Szilárd néven jött a világra 1925. június 14-én a ma Szlovákiában található Belyén – ma már Tornaljához csatolt – kis faluban, a Szent-Iványi család kastélyában született. Orosz származású anya és magyar apa – édesanyja, Jevdokimova Antonyina és édesapja, Darvas János tanár – másodszülött fiaként néhány évig éltek a kis gömöri faluban, ahol a családfő Szent-Iványi József titkáraként dolgozott, majd a család Prágába költözött, ahol Darvas János a Prágai Magyar Hírlap munkatársa volt.
A család 1926-tól 1939-ig Prágában élt, ahol a fiúk német iskolába jártak, közben anyjukkal oroszul, apjukkal magyarul beszéltek. Darvas Iván egyébként a második világháború után csak 1966-ban látta újra a szülőhelyét, amikor a Pozsonyhoz közeli Vöröskő várában Várkonyi Zoltánnal forgatta az Egy magyar nábob – Kárpáthy Zoltán című filmet, és a forgatás szünetében Bejébe utazott. A művész utoljára 2003-ban fordult meg Bejében, amikor Tornalja díszpolgárává avatták. Akkor született meg a gondolat, hogy a bejei kastélykert mögött, ahol hajdan az 1847-től 1849-ig lelkészként szolgáló Tompa Mihály temploma állt, utcát nevezzenek el róla. Eredetileg úgy tervezték, hogy az utca – épp most folyó – felújítása utáni utcanévadó ünnepségre Darvas Ivánt is meghívják, aki azonban ezt már nem érhette meg.
1939-ben került Budapestre, a Színművészeti Főiskolára 1943-ban iratkozott be. 1945-ben egy szovjet katonai alakulatnak tolmácskodott. 1946-ban végzett a Színművészeti Akadémián. A Művész Színházban debütált, partnernője Tolnay Klári volt, akivel annak rendje s módja szerint egymásba szerettek, később össze is házasodtak. “Darvas Iván második férjem, akivel nagy szerelemben éltünk, mindig bolondozott: gyakran vette tíz karcsú ujja közé a fejemet,s mélyen a szemembe nézve megkérdezte: “Ki vagy te?” A bájos szertartás után Shakespeare ismert szonettjével felelt: “Az vagy nekem, mint testnek a kenyér…”” Végül 1958-ban elváltak, ám a barátságuk életük végéig tartott. Darvas második felesége Házy Erzsébet operaénekesnő lett, majd 1972-ben házasodott össze Morocza Irén fotóssal, akivel boldog házasságban éltek, két gyermekük született.
Darvas Iván személyében új típusú, rendkívüli tehetségű fiatal színész került a színpadra, elegáns, arisztokratikus külseje, könnyed mozgása, kissé gunyoros beszédmodora revelációként hatott. Hihetetlen kisugárzása volt, könnyed bohózatokban és súlyos, veretes tragédiákban egyaránt lenyűgözte közönségét. Darvas Ivánnak olyan legendás partnerei voltak a Liliomfiban, mint például Krencsey Marianne, Dajka Margit, Pécsi Sándor, Balázs Samu, Szemere Vera, Soós Imre, Ruttkai Éva, Tompa Sándor.
1954-ben hatalmas sikert ért el Liliomfi szerepében, partnere Krencsey Marianne volt. A Liliomfi a magyar irodalom kiemelkedő műve, Szigligeti Ede legismertebb vígjátéka. A nagyváradi születésű szerző elmondások szerint, 1849-ben mindössze két délután alatt írta meg a három felvonásos komédiát. Liliomfi beleszeret Mariskába, Szilvay professzor gyámleányába. Jóllehet, a professzor egymásnak szánta őket, hiszen Liliomfi valójában az unokaöccse. Addig azonban ellenzi a házasságot, amíg a haszontalan ifjú fel nem hagy azzal a hozzá nem méltó vándorkomédiássággal. Márpedig Liliomfi nem vágyik másra, csak erre a komédiás életre, ráadásul Mariskát is megfertőzi a kalandos, romantikus élet szeretetével. A szigorú szülőket, nevelőket és gyámokat pedig megtévesztik furfanggal és csellel, hogy egybekelhessenek és győzzön a szerelem.
1949-ben átszerződött a Madách Színházhoz, amelynek 1956 végéig volt tagja. 1957 májusában „a Magyar Népköztársaság államrendjének megdöntésére irányuló szervezkedésben való tevékeny részvétel” vádjával három évre ítélték, 22 hónapot le is ült, 1959. április 4-én szabadult. A színház természetesen nem vette vissza, segédmunkás lett a metróépítkezésen, majd egy gyárba került műanyag-fröccsöntő munkásnak. Közben hetenként ostromolta beadványokkal a Művelődési Minisztériumot, ahol aztán a színházi főosztály vezetője közölte vele: sem most, sem tizenöt év múlva, és egyáltalán semmikor nem léphet színpadra.
Színházról nem is álmodhatott, segédmunkás lett, beadványait sorra elutasították. Végül a kultúrpolitika irányítója, Aczél György révén Miskolcra, majd a budapesti József Attila Színházhoz került, 1965-ben szerződtette a Vígszínház. A Várkonyi Zoltán vezetése alatt álló intézményben parádés szerepek várták, a teátrum egyik vezető színésze lett. Várkonyi 1979-ben bekövetkezett halála után elárvultnak érezte magát a Vígszínházban. 1985-ig volt tag, aztán a szabadúszást választotta, majd 1993-ban csatlakozott a Törőcsik Mari által alapított Művész Színházhoz. A Művész azonban csupán két évig működött, s ezután Darvas ismét szabadúszó lett. Az utóbbi években vendégként fellépett a Madách Színházban, a Játékszínben és a Komédiumban.
Szinte minden nagy szerepet eljátszhatott a színészálmok közül, kivételes alakításokat nyújtott az orosz klasszikusok műveiből készült drámákban. Gogol Egy őrült naplójának Popriscsinja életre szóló színházi élmény mindazoknak, akik látták. Rendezőként is nagy sikerrel mutatkozott be, grafikáiból rendszeresen rendeztek kiállításokat. Közéleti szerepet is vállalt, a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja, majd 1990-1994 között az SZDSZ országgyűlési képviselője volt.
Többször elmondta: a filmet csak nézőként szereti, ennek ellenére olyan nagysikerű alkotásokban játszott, mint a Liliomfi, a Szerelem, a Hideg napok, a Dollárpapa, a Tizedes meg a többiek, a Bakaruhában vagy az Egy szerelem három éjszakája, az Új Gilgames, a Szerelem. A Film című alkotásban és A Morel fiúban nyújtott alakításért 2000-ben, a 31. Magyar Filmszemlén elnyerte a legjobb férfi alakítás díját.
Az elmúlt évtizedek egyik legnépszerűbb színészét elhalmozták kitüntetésekkel. 1955-ben és 1967-ben Jászai Mari-díjat kapott, 1969-ben lett érdemes művész, 1975-ben kiváló művész. 1978-ban és 1998-ban Kossuth-díjra érdemesítették, 2000-ben a Nemzet Színésze lett, 2001-ben Pro Urbe Budapest díjat, 2002. október 23-án Nagy Imre Érdemérmet kapott, 2003-ban Prima Primissima díjjal tüntették ki, 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét. Darvas Iván 2007. június 3-án hunyt el. A 82 éves korában elhunyt színművész utoljára Salierit alakította Schaffer Amadeusában lépett színpadra 2002 szeptemberében, amikor a szolnoki Szigligeti Színház társulata a fővárosban adta elő a darabot.
