Sigmar Polke művei egy olyan művész világába engednek bepillantást, aki sajátos helyet foglal el a kortárs művészeti életben, és a háború utáni német művésznemzedék egyik legjelentősebb képviselője.
Sigmar Polke 1941. február 13-án az alsó-sziléziai Ölsben (ma: Olesnica, Lengyelország) jött a világra. A család 1945-ben Türingiába menekült, 1953-ban költöztek Nyugat-Berlinbe, végül Düsseldorfban telepedtek le. Az észak-rajna-vesztfáliai városban üvegfestészetet tanult, 1961 és 1967 között elvégezte a düsseldorfi képzőművészeti akadémiát, tanárai közé tartozott Joseph Beuys is.
A korai ’60-as évektől foglalkozik a képvalóság, a realitás, valamint a művészet és a hétköznapok kapcsolatával, miközben egy távolságtartó, ironikus álláspontot foglal el, ami lehetővé teszi számára, hogy a tartalmi kérdéseken túl, a festészet formájának és anyagszerűségének is figyelmet szenteljen. Az 1960-as években művésztársával, Gerhard Richterrel még diákként egyike volt a kapitalista realizmus nevű új stílusirányzat alapítójának. A kommunista blokk országaiban akkor érvényben lévő szocialista realizmus éles bírálata egyúttal hamisítatlan német válasz volt az Andy Warhol és Robert Rauschenberg vezette amerikai popart irányzatra. Néhány kritikus ezért „antipop popművész”-nek nevezete.
Az új stílusirányzat a második világháború utáni német társadalom vágyait gúnyolta ki, tette nevetségessé. A stíluspluralizmus mesterének is hívott festő kölni műtermében úgy kísérletezett, mint egy laboratóriumban. Dolgozott ezüstnitráttal, különböző lakokkal, műgyantával, sellakkal, különféle festékalapokkal, vascsillámmal, másológépekkel és számítógépes technikákkal, ezért nevezték a művészet alkimistájának. A fotográfia is kitüntetett szerepet játszott művészetében. Fényképezőgépe elmaradhatatlan társa volt akkor is, amikor az 1970-es években bejárta Mexikót, Ausztráliát és Pakisztánt új motívumok és mítoszok után kutatva.
1986-ban elnyerte a Velencei Biennálé legjobb művészeti teljesítményért járó Arany Oroszlán-díját hőérzékeny festékkel készült képeiért, amelyek a napi hőmérsékletnek megfelelően mindig más színben ragyogtak fel a német pavilonban. Festményei gyakran hordoztak kíméletlen üzeneteket a társadalom álszentségéről, és kétségkívül meghatározó hatással voltak a fiatalabb művésznemzedékekre.
Sigmar Polke 2010. június 10-én, hatvankilenc éves korában daganatos betegségben halt meg Kölnben.
2014 áprilisában, amikor az eddigi legnagyobb retrospektív kiállítás nyílt meg műveiből a New York-i Modern Művészetek Múzeumában, végeláthatatlan sor kígyózott az épület előtt. A kiállítóhelyen egy egész emeletet szenteltek munkásságának, a festményeken és fotókon kívül filmeket, grafikákat, nyomatokat és szobrokat is kiállítottak. Hasonlóan nagy teret eddig csak Richard Serra (2007) és Willem de Kooning (2010) kapott a rangos amerikai múzeumban.
