A színpad, a zene és a film világában egyaránt igazi sztárrá nőtte ki magát Sammy Davis Jr. Az amerikai énekes és zenés-táncos színész 95 éve, 1925. december 8-án született.
A sokoldalú Rat Packer, Sammy Davis Jr. 1925. december 8-án Harlemben, New Yorkban látta meg a napvilágot. Anyja Puerto Ricó-i, apja harlemi színes bőrű – mindketten táncosok voltak, a gyereket nagyanyja nevelte. A kis Sam fiatalon kitűnően táncolt, s ötévesen a Will Masten Trio tagja lett, s éveken át a revűtársulattal maradt. Az, amit a színpadon művelt, igazán páratlan volt a maga nemében, akár énekelt, akár táncolt, akár zongorázott vagy egyszerűen bejelentették egy-egy dalát, a közönség lelkes ovációval fogadta. A „világ legnagyobb szórakoztatójának” titulált Davis hétéves korában debütált Ethel Waters Rufus Jones elnöknek című filmjében .
Énekes, táncos, nagyszerű improvizáló dobos és színész, Davis megállíthatatlan volt, és nem engedte, hogy rasszizmus vagy akár egyik szemének elvesztése megállítsa. Magával ragadó mozdulatai mögött egy ragyogó, folyton tanulni vágyó elme állt, akinek megadatott, hogy olyan már befutott sztároktól elsajátította el az alapokat, mint Frank Sinatra, Humphrey Bogart és Jack Benny.
A háború után egy táncos társulathoz csatlakozott, első lemezfelvételét 1946-ban készítette. Egy évvel később a Starring Sammy Davis Jr. című albuma listavezető lett Amerikában. Miután 1954-ben szerződtette a Decca, rögtön listavezető lett bemutatkozó nagylemeze. Ebben az évben súlyos veszteség érte: csaknem halálos autóbalesetet szenvedett – Cadillacjével belerohant egy nőbe rohan, aki figyelmetlenül fordult kocsijával. Davis arca egy kiálló kürtgombnak csapódott a vezető kerék közepén -, s elvesztette bal szemét. Félájultan kitántorgott a kocsiból, és asszisztensére, Charleyre összpontosított, akinek leszakadt az állkapcsa és vér ömlött belőle.
Gyógyulása közben Frank Sinatra Palm Springs-i medencéjében végezte gyógytorna-gyakorlatait. A balesetet követően Cary Grant, Spencer Tracy, Gary Cooper, June Allyson és természetesen Frank Sinatra segítették mindenben. „Soha nem éreztem magam annyira a showbiznisz részének – írta önéletrajzában. – Mindaz, amivel anyagilag támogattak, semmi volt ahhoz a rokonsághoz képest, amit ezek az emberek iránt éreztem.”
Az izgága Davis sokakat meglepett azzal, hogy barátságot kötött a film ikonjával, James Dean-nel, aki kényszerből, szégyenlősen látogatta a heves hollywoodi házibulikat. Davis gyakran ugratta Deant a bulizás és a nők iránti érdeklődésének hiánya miatt.
Nagy sikerrel mutatta be Something’s Gotta Give, a Love Me or Leave és That Old Black Magic című dalait. Szintén 1955-ben mutatkozott be a Brodwayn a Mr. Wonderful című darabban, amely főszereplésével több mint 400 előadást ért meg. Hatalmas sikerrel szerepelt az évtized végén a Porgy and Bess című operában és felfedezte a filmszakma is.
Sammy Davist baráti szálak fűzték többek között Frank Sinatrához, Dean Martinhoz, akikkel többször is fellépett. A hetvenes években keveset lehetett hallani róla, alkohol és kábítószerproblémákról suttogtak a jólértesültek – nem alaptalanul.
A nyolcvanas évekre azután ismét „összekapta” magát és újabb turnék, koncertkörutak következtek előbb az Egyesült Államokban Sinatrával és Dean Martinnal, majd áthajózott az „öreg kontinensre” és Liza Minelli, valamint Sinatra társaságában örvendeztette meg a The Ultimate Event koncertsorozat közönségét. Bár ez a program igazából Sinatra műsora volt, de elhangzott az ő sikerei közül is több. Mások által is műsorra tűzött szerzemény például a Birth of Blues és a Mr. Bojangles.
Popénekesként ontotta a slágereket: listát vezetett az I’ve Gotta Be Me és a the Candy Man című slágere. Szerepelt több televíziós sorozatban, köztük az Ed Sullivan Showban, a The Name Of The Game és az All In The Family című műsorokban. Filmjei közül kiemelkedik a Koldusopera (1963), az Ádámnak hívták (1966) és a Charity, drágám (1969). Sammy Davis Jr. 1990 májusában halt meg rákban.
Republikánus volt, Richard Nixon híve. Bátran kiállt a menekült kubaiak vagy az afroamerikaik jogaiért, bár nem egyszer fenyegették meg nyíltan és burkoltan. Nem volt hajlandó olyan cégeknek dolgozni, amelyek elkülönítették a feketéket és a fehéreket, többször is együtt vonult fel Martin Luther King Jr-ral, 1966-ban még saját hálózati show-ját is megkapta – akkoriban egy fekete ember számára hallatlanul nagy dolog volt.
Rengeteg lemeze közül a Porgy and Bess (1959), a Sammy Awards, a What Kind of Fool Am I (1962), az Our Shining Hour (1965 – Count Basie-vel) és a Closest of Friend (1984) a legismertebb, de a fel nem soroltak is telis-tele vannak világhírű melódiákkal.
