„Őszi éjben, őszi délben, / Óh, be könnyű / Sírva, sírva leborulni.” A 73 éve elhunyt Bartók Béla emlékére, az általa is megzenésített, Ady Endre Három őszi könnycsepp című versét ajánljuk.
Ady ritkán írt dalt, és ez a forma Adynál sokkal inkább egy hangulat, egy érzés megpendítése és eljátszása, mintsem fellobbanása. Egyszerűen kifejezi borúját, hatásos őszi világával felemlegeti a halál közeledtét. Néhány sor, és mégis, maga az élet: „Őszi éjben, őszi délben, / Óh, be könnyű / Sírva, sírva leborulni.”
1909-ben a Nyugatba Csáth Géza így foglalja össze Bartók és Ady „rokonságát”: „Bartók I. suitejet az a csárdahangulat jellemzi, amit például Ady Endre „magyar-verseiben” találunk. Céltalan könnyes elbúsulás a boros pohár mellett hajnalig. Duhaj fölujjongás és hejehujázás… Tragikus, komolykodó ellágyulás holmi mohó és durván-férfias erotikában. Mindez stilizáltan és egy érzékeny, elfinomult kedély áthangolásában.”
Ez az az érzékenység, amely újra és újra megvillan mindkét zseniális művész munkáiban: „Hasonlít ez a fantáziabirodalom Ady Endréjéhez – írja Csáth 1908-ban. – Csakhogy Bartók vidámabb, egészségesebb… De hasonlítanak ők abban is, hogy mind a ketten vérbeli lírikusok s a művészetük egyaránt fanatikus, szívós kifejezése és kifejezésre törekvése énjüknek.”
Bartók öt Ady-verset zenésített meg 1916-ban, ezek között szerepel a Három őszi könnycsepp a Vér és arany kötetből.
ADY ENDRE: HÁROM ŐSZI KÖNNYCSEPP
Őszi délben, őszi délben,
Óh, be nehéz
Kacagni a leányokra.
Őszi éjben, őszi éjben,
Óh, be nehéz
Fölnézni a csillagokra.
Őszi éjben, őszi délben,
Óh, be könnyű
Sírva, sírva leborulni.
