„Zötyögtette a szívem, de most szeretem / az utat, mely hozzád vezetett.” Február 14-én, a Bálint-napon Csukás István verse emlékeztet arra, hogy érdemes esélyt adni a szerelemnek.
Február 14. Valentin-napja (vagy Bálint-napja), a szerelmesek napja. Bálint a legenda szerint a III. században senyvedett keresztény hite miatt, s a börtönőr vak leányának a hit segítségével visszaadta látását. Mielőtt 270. február 14-én kivégezték, a lánynak üzenetet küldött: A Te Valentinod. Az angolok már 1446-ban megünnepelték ezt a napot, amelyen a XIX. századtól küldenek egymásnak üdvözlőkártyát az emberek. Magyarországon 1990-től terjedt el megünneplése.
Van valami mámorító a gondolatban, hogy hagyjuk magunkat elsodorni, kitérőkön át irányokat váltani, hogy egy útra keljünk valakivel, akit a párunknak, társunknak érzünk: „Zötyögtette a szívem, de most szeretem / az utat, mely hozzád vezetett.”
CSUKÁS ISTVÁN: SZERELMES VERS
Ülj ide mellém, s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett, és
hol van már az a felelet –
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.
