„
S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör, / megrészegül az illaton a föld, / s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt” Húsvéthétfőn a 131 éve született Kosztolányi Dezső csodálatos versét ajánljuk.
Az 1907-ben megjelent Négy fal között című verseskötet az év egyik jelentős irodalmi eseménynek bizonyult. A kötetnek nem a legértékesebb, de a kortársak szemében legnagyobb hatású része a Pasztellekben szereplő Fasti című szonett-triptichon. „Pompázó, stilizált virágok – írta kritikájában Juhász Gyula. – Ornamentika, verses magyar styl, a jelenbe belefáradt álmodó szövegeti a múltnak szőnyegébe a maga különös vízióit.”
Míg a tavaszi megújulás a költő számára „Már kék selyembe pompázik az égbolt „, az elmúlás és a feltámadás a szívéig érő szeretet és a magányosság: „száll, száll magasba, föl az isten-ember.” Ez is bizonyítja, hogy Kosztolányi nem hasonlít senkire sem. Igazi magányos költő. Állóképeket lát és láttat, állóképeket, amelyek egészen az égig, a csillagmesszeségig, Jézusig elérnek: ” elrúgva a követ, fényes sebekkel / száll, száll magasba, föl az isten-ember.”
A 131 éve, 1885. március 29-én született Kosztolányi Dezső Fasti című műve az ünnepeket – Karácsony, Húsvét, Pünkösd – sorolja fel és összegzi.
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: FASTI
(részlet)
HÚSVÉT
Már kék selyembe pompázik az égbolt,
tócsákba fürdenek alant a fák,
a földön itt-ott van csak még fehér folt,
a légen édes szellő szárnyal át.
Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe
viszik a zavaros szagos vizet,
a lány piros tojást tesz el merengve,
a boltokat emberraj tölti meg.
S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,
megrészegül az illaton a föld,
s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt –
kelet felől egy sírnak mélyiből,
elrúgva a követ, fényes sebekkel
száll, száll magasba, föl az isten-ember.
(1905)
