„A róna várja a hűsfényü holdat, / leng a kalász, vérszínü rózsa lángol, / leszáll a boldogság a másvilágból.” Ezen a héten Kosztolányi Dezső Pünkösd című gyönyörű költeményét ajánljuk.
A Pasztellek c. sorozat szonettjei az impresszionizmus jegyében a pillanat benyomásait rögzítik. Szegzárdy-Csengery József irodalmár így összegezi a költő korszakát: „Kosztolányi szonettjei később is a pillanatban fogant érzéki élmények lírai lecsapódásai. A parnassien szonettforma ércesebb csengését olvadékony hangszínekkel lágyítja. Nyelvanyagában mind lágyabb hangszínek kerülnek hangsúlyra. Formakezelése hangulati hangszerelésre törekszik s egyre észrevehetőbben kiaknázza a különböző zenei hangszínek akusztikai hatását.”
Így a Fasti sorozatban a Pünkösd magán viseli az ünnep hangulatát, fennköltségét, a pillanatnyi benyomásokat, már-már zenei élményét: dallamosságát: „A néma csillagok reánk hajolnak, / és álmodó, fáradt fejünk körül / szines, aranyló lepkeraj röpül.”
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: FASTI
PÜNKÖSD
Lángszárnyakon röpül felénk a nyár,
az éj meleg s már perzselő a reggel,
bolygunk az éjbe álmodó szemekkel,
s ritkán találunk hűvös árnyra már.
Az ég fakó, az éjjel is rövid,
alig bujik el a nap egy bokorba,
aztán ragyogva, új erőbe forrva
kiszáll s az égre lánguszályt röpít.
A róna várja a hűsfényü holdat,
leng a kalász, vérszínü rózsa lángol,
leszáll a boldogság a másvilágból.
A néma csillagok reánk hajolnak,
és álmodó, fáradt fejünk körül
szines, aranyló lepkeraj röpül.
(1907)
