„Kísértet járt ma a szobámban, / miért üzentél?” Ezen a héten Kosztolányi Dezső gyönyörű versével a 99 éve elhunyt Csáth Gézára emlékezünk.
Kosztolányi Dezső írásaiból, verseiből kiviláglik, hogy számára jóval többet jelentett Csáth Géza (Brenner József), mint a közeli rokont, unokatestvére a gyerekkori pajtása, majd később igaz barátja volt, akivel mind szellemi, mind érzelmi szinten azonos hullámhosszon volt. Kosztolányi egész életében igyekezett válaszokat találni Csáth művészetének, magánéletének majd öngyilkosságának kérdéseire. „…ezek a költemények nemcsak egy nagy barátság dokumentumai – írja Dévavári (Dér) Zoltán -, hanem a Kosztolányi-líra egy időszakának is tanulságos példái.” Az Írás régi könyvben. Csáth Géza című vers először 1921-ben megjelent meg a Szeptemberi áhítatban című versgyűjteményben.
„Bele kell nyugodnom, hogy az élet nem olyan, mint amilyennek mutatkozik. Csáth Géza, kiben egy volt a zene és az értelem, a szín és a világosság, a költészet és a tudomány, csonka pályát mutat. (…) Nyugodtabb korban biztosan visszatérnek még reá az irodalom történészei. Különös, fáradt és nemes hajtása ő a magyarságnak, anyai ágon leszármazottja azoknak a tolnai Decsyeknek, kik már a XVI. században emlékezetessé tették nevüket irodalmunk történetében.”
Ezen a héten Kosztolányi Dezső unokatestvérének ajánlott Írás régi könyvben című versével az 1919. szeptember 11-én meghalt Csáth Gézára emlékezünk.
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: ÍRÁS RÉGI KÖNYVBEN
Csáth Géza
Egy régi könyvben megtaláltam
halvány írásod.
S úgy rémlik, hallom a sírodból
fojtott sírásod.
Pár kóta volt csak, egynehány szó,
egy régi jegyzet,
de a szívem följajgatott rá,
és fájni kezdett,
Úgy ültem ott, hamut kaparva,
kihúnyt tüzednél.
Kísértet járt ma a szobámban,
miért üzentél?
(1921)
