„Én magam csak egy-két útmutató szót vetek a jövőbe, / Csak egy pillanatra szaladok előre, hogy máris forduljak vissza a homályba,” Ezen a héten a 129 éve elhunyt Walt Whitman versét ajánljuk.
Whitman jelentős hatással volt a versnyelvet megújító, a konvenciók ellen lázadó modern költészetre, honfitársa, a beatköltő Allan Ginsberg tudatosan választotta egyik mintaképének. Magyarországon a 20. század elején jelentkező avantgárd irodalom egyik ihletője volt, a többi között Pásztor Árpád, Kassák Lajos, Kosztolányi fordította le műveit.
Utazásai nemcsak életstílusán hagytak nyomot, de határozott álláspontja alakult ki a társadalmi feszültséget okozó kérdésekről, helytelenítette a rabszolgaságot, síkra szállt a női egyenjogúság mellett, az egyén szabadságát – mint a fejlődés, a haladás zálogát – dicsőítette.
Walt Whitman amerikai költő 1819. május 31-én West Hillsben született és 1892. március 26-án halt meg.
WALT WHITMAN: TI JÖVENDŐ KÖLTŐK
Ti jövendő költők! szónokai, dalnokai, zenészei a jövőnek!
Nem a ma igazol engem, nem ő mondja meg, mi vagyok én,
Hanem ti, ti minden eddiginél nagyobb, új, tősgyökeres, daliás ivadékok, forradalmi földünk gyermekei,
Fel, mert nektek kell igazolnotok engem.
Én magam csak egy-két útmutató szót vetek a jövőbe,
Csak egy pillanatra szaladok előre, hogy máris forduljak vissza a homályba,
Az vagyok én, aki csak úgy séta közben, meg se állva, egy véletlen tekintetet vet felétek s már el is fordítja arcát,
Aki rátok bízza, hogy magyarázzátok és tanúskodjatok érte,
S tőletek várja a legfőbb dolgokra a választ.
(Fordító: Somlyó György)
