Benczúr Gyula, Szinyei Merse Pál, Csontváry Kosztka Tivadar, Ferenczy Károly és még félszáz további jeles festő alkotásai színesítik a tárlat anyagát 18-19. századi magyar festészet magángyűjteményekben a Nemzeti Múzeumban Vonzások és változások címen.
Több mint 30 éve nem láthatta a közönség a 18-19. századi magyar festészet magángyűjteményekből összeálló látképét. A Budapesti Tavaszi Fesztivál idejére a KOGART kezdeményezésére most közel 50 magyar műgyűjtő szalonjából került a Nemzeti Múzeumba az a gazdag anyag, amely 200 év magyar történelmét, ideáljait és eszméit idézi fel – a korszak 65 kiemelkedő művészének mintegy 130 alkotásával.
A gyűjtők kincsei közül itt láthatja a nagyközönség egyebek közt Csokonai, Berzsenyi és II. Rákóczi Ferenc feleségének míves képmását, Markó Károly és Lotz Károly festményét, Paál László titokzatos erdei képeit és Mednyánszky László lenyűgöző műveit, Munkácsy Mihály híres, de ritkán látott kompozícióit, Rippl-Rónai József és Szinyei Merse Pál alig kiállított remekeit. A kiállítás sztárja Csontváry Kosztka Tivadar Traui tájkép naplemente idején című alkotása, az utóbbi idők legnagyobb, és legdrágább műkereskedelmi szenzációja.
A tárlat a 1819. század magyar festészetéről ad átfogó képet, azzal a speciális megkötéssel, hogy a kiállított alkotások mindegyike magángyűjtemények féltett kincse. Így a kiállítás nemcsak egyfajta művészettörténeti áttekintés nemzeti festészetünk megszületéséről és a millenniumig tartó fejlődéséről, hanem ritka kultúrtörténeti pillanat is, hiszen ezek a képek csak néhány hónapra „bújnak elő” a magángyűjtemények védett és a külvilágtól elzárt világából, hogy azután ismét hosszú időre láthatatlanokká váljanak a nagyközönség számára.
A jelenből nézve ez a két évszázad idilli harmóniát áraszt, legalábbis a társadalom által elfogadott eszmék jelentése és jelentősége tekintetében. A 20. századi művészet által felrúgott tabuk ebben a korszakban még éltek és virultak.
Az elitkultúra még bőven elkülönült a tömegkultúrától, hiszen mindaz, amit a kiállításon láthatunk, az elit kultúrája. Azoké a műgyűjtőké, akik nem csupán a művészeteket támogatták műtárgyvásárlásaikkal, de adakoztak a társadalmi szervezetek életre hívására is. Ennek köszönhető a kiállítást befogadó intézmény, a Nemzeti Múzeum létrejötte is. Ugyanezekben a termekben a 19. század közepétől a Nemzet Képtára volt, így különösen izgalmas, hogy újra egy magángyűjteményekből összeállított kiállításban szemlélheti meg a közönség a 18-19. század magyar festészeti kincseit.
Ez a 200 év ugyanakkor izgalmas átmeneti korszak is, amely elvezet a rendi társadalomtól az ipari forradalmak polgárosodásának kibontakozásához, a késő középkortól a modernizmusig, az udvari reprezentációtól a polgári önkifejezésig. A mából nézve összetartja a kor műveit az eszme, az ideál társadalmi elfogadottsága, állandósága, megkérdőjelezhetetlensége. A szépség ideája a korszakban igen kevés változáson megy át – összehasonlítva a 20. század fejleményeivel.
A történelem eszménye a 19. században mindent átszellemít, a műtárgyaknak csakúgy, mint a társadalmi és birodalmi változásoknak, új értelmet ad a történelmi haladásban betöltött szerep. Kiegyensúlyozott kor volt: a történelem és a művészet eszméje összhangban volt egymással.
A kiállítás alkalmából a KOGART és a Nemzeti Múzeum közös kiadásban jelenteti meg a Vonzások és Változások című látványos albumot, amelyben négy ismert művészettörténész 172 oldalon, a kiállítás képeinek mintegy 130 színes reprodukciójával illusztrálva mutatja be a korszakot.
