„Vedd egybe életed-halálod — a teljesség legyél te magad.” Weöres Sándor Baumgarten- és Kossuth-díjas költő, író, műfordító 105 éve született Szombathelyen.
WEÖRES SÁNDOR: TÍZ LÉPCSŐ
Szórd szét kincseid — a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid — a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid — a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid — a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid — az erő legyél te magad.
Űzd el szánalmaid — a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid — a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid — a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod — a teljesség legyél te magad.
Weöres Sándor 1913. június 22-én született Szombathelyen. Apja földbirtokos és katonatiszt volt, anyja művelt polgárcsaládból származott. Gyerekként Csöngén élt, iskolába Pápán, Szombathelyen, Győrött és Sopronban járt. Károlyi Amy, Weöres Sándor felesége szerint „Csönge fontosabb volt (férje) költői születése számára, mint a világ bármely pontja”. 1933-tól a pécsi tudományegyetemen jogi, földrajzi és történelmi, majd filozófiai, esztétikai tanulmányokat folytatott. Egyetemi évei alatt alapította a pécsi Öttorony című folyóiratot.
1932-ben jelent meg első verse a Nyugatban, 1934-ben pedig első kötete Hideg van címmel. 1935-ben helyet kapott a tizenkét fiatal költőt felvonultató Korunk című antológiában. Huszonkét évesen, 1935-ben Baumgarten-jutalomban, 1936-ban Baumgarten-díjban részesítették. Ekkor észak-európai, 1937 elején pedig hosszú távol-keleti utazást tett.
1939-ben doktorált a vers keletkezésével foglalkozó, önvallomás-szerű tanulmányával, majd könyvtárosként dolgozott Pécsett, Székesfehérvárott. Az 1940-es években társszerzőként tevékenykedett a pécsi Sorsunk című újságnál, 1942-ben esztétikai, irodalmi nézeteltérések miatt szakított újságjával, az Öttoronnyal. 1943-ban Budapestre költözött, s az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lett.
A második világháború után, 1947-ben feleségül vette Károlyi Amy költőnőt. Ösztöndíjat nyert a római Collegium Hungaricumba, ahonnan hazatérése után világszemlélete miatt támadások érték. 1951-ben tudományos akadémiai könyvtárosi állásából is elbocsátották, ez időben Kodály Zoltán zeneszerző, zenetudós támogatta, aki már korábban megzenésítette verseit.
WEÖRES SÁNDOR: MUNKANÉLKÜLIEK
Feléjük indulnak az utcák,
lassan testükbe gyökereztek,
szűk sorsuk beléjük fogódzik,
mint földbe a vásott keresztek,
vagy nők a levendula-szagba,
mikor már túl sokat szemeztek,
s a napjaik, bús libasorban,
hosszú kötélen lengedeznek,
mint kormos szélben rongyos ingek,
miket egyszer kiteregettek,
szekrénybe többé sose tesznek.
Az 50-es években csak gyermekversei és műfordításai jelenhettek meg. Színes, eredeti hangú versein gyerekek nemzedékei nőttek fel (Bóbita, Zimzimzim, Ha a világ rigó lenne). 1956-ban még kiadták az előző évtizedekben írt verseinek válogatását A hallgatás tornya címmel.
A 60-as években több külföldi utat tett, járt Londonban, és eljutott New Yorkba is. 1970-ben jelent meg első angol nyelvű versválogatása, amelyet egy évvel később a német nyelvű Der von Ungarn című kötete követett. Ebben az évben munkásságát Magyarországon Kossuth-díjjal ismerték el. Költészete kezdetben a Nyugat lírikusainak hatását mutatta, Babits Mihály és Füst Milán lírája formálta.
Sokoldalúságát mutatja verseinek képi, érzelmi, gondolati és hangzáselemeket egyaránt figyelembe vevő, zenei jellegű megszerkesztése. Szemléletét Hamvas Béla filozófus, valamint a keresztény és platoni gondolkodás alakította. Sokoldalúságát bizonyítja a Psyche című versgyűjteménye, amelyből Bódy Gábor készített filmet Nárcisz és Psyche címmel.
Írt mesejátékokat, oratóriumdrámát és egyfelvonásos drámai költeményt (Octopus) is. Műfordítóként is kivételes teljesítményt nyújtott, munkássága az egyetemes költészet szinte valamennyi területére és korszakára kiterjedt, de különösen vonzódott az antik kultúrák, a keleti irodalom felé. Ezzel a magyar fordításirodalom élvonalába emelkedett. 1982-ben elsőként jutalmazták Magyarországon Forintos-díjjal, a műfordítóknak járó legmagasabb szakmai elismeréssel. (A kitüntetést 2002 óta Hieronymus-díjnak nevezik.)
Weöres Sándor 1989. január 22-én hunyt el Budapesten. Sírja feleségével együtt a budapesti Farkasréti temetőben található. Egykori lakóhelyüknél, a budai II. kerületi Törökvész úti háznál emléktábla őrzi nevüket. Szülővárosa, Szombathely szobrot állított emlékére 2007-ben, s a helyi színház is nevét viseli. Hegedüs Géza így írt róla:
„Sokan mondták, hogy korunk legnagyobb költője, még többen, hogy „öncélú játékos”, sokan gyönyörködtek benne, de alig-alig értették, és voltak azért mégis, akik értették, vagy legalább közelíteni tudtak hozzá. De ezek számára sem volt lehetőség, hogy nagyságrendben összehasonlítsák legjobb kortársaival, mivel nincs mennyiségi mérce, amellyel össze lehet mérni minőségi különbségeket. Kétségtelen, hogy Weöres Sándor valódi nagy költő, az is kétségtelen, hogy akinek füle van hozzá, annak rendkívül vonzó költő, de hogy kinél mennyivel nagyobb vagy kisebb korunk legnagyobb költői közül – arra nincs mérce. Ezért azt mondhatjuk, hogy századunk kitűnő magyar költészetében Weöres Sándor a másoktól legkülönbözőbb költő.”
