Minden idők leghíresebb csodagyerekének és egyik legnagyobb komponistájának számító Wolfgang Amadeus Mozart kétszázhúsz éve, 1791. december 5-én halt meg.
Szülei hetedik és utolsó gyermekeként 1756. január 27-én született Salzburgban. Mindössze 36 éve élt, de ezalatt az időszak alatt lényegében minden műfajban remekműveket alkotott. A kivételes hallású kisfiú első zenei leckéit zenész apjától vette, akinek Európai hírű volt hegedűiskolája. A kis Mozart előbb olvasott kottát, mint betűket, ötévesen már komponált és koncertezett. Apja szinte egész Európában felléptette nővérével, Nannerllel együtt (a komponista végül életének több mint harmadát töltötte úton).
Temérdek történet és anekdota forog közszájon a gyermek Mozartról, az apja úgy hirdette fiát, mint aki már hétéves korától a komponálás minden csínját-bínját ismerte, amit a felnőtt császári zenészeknek tudnia kell. A csodagyerek a legfelsőbb körökbe is bejáratos lett, fellépett Mária Terézia császárnő előtt; egy alkalommal megígérte a kis Marie Antoinette-nek, hogy ha felnő, feleségül veszi, mert a császárlány segített neki felkelni, amikor elcsúszott a fényezett parketten. Párizsban XV. Lajos, Londonban III. György király, Németországban a későbbi költőfejedelem, Johann Wolfgang von Goethe előtt lépett fel, játszott négykezest Johann Christoph Bachhal és Joseph Haydnnal, találkozott Farinellivel, a legendás kasztrálttal. II. József kérésére írta a Szöktetés a szerájból, II. Lipót koronázására a Titusz kegyelme című operáját.
1782-ben vette el bécsi szállásadója kisebb lányát, Constanze Webert. Bár sokat keresett, mindig pénzszűkében volt – Constanze korántsem volt az a „feleségnek való” teremtés, akinek őt Mozart képzelte, és akire Mozartnak szüksége lett volna. Ez férje zsenijét megérteni képtelen, egyszerű gondolkodású, könnyelmű asszony nemhogy segített volna férje anyagi helyzetén és játékfüggőségén (Mozart szenvedélyes biliárdjátékos), csak nehezített rajta.
Elképesztő termékenységgel ontotta a remekműveket: minden műfajban alkotott, operái közül a leghíresebb az Idomeneo, a Szöktetés a szerájból, a Figaro házassága, a Don Giovanni, a Cosi fan tutte, A varázsfuvola. Utolsó alkotása a Requiem, amelyet a „titokzatos fekete köpenyes” Franz Walsegg gróf rendelt meg tőle. A zeneszerző kezéből kihullott a toll, mielőtt a munka végére ért volna, a művet tanítványa, Franz Süssmayr fejezte be.
Minden idők egyik legnagyobb zenei lángelméje 1791. december 5-én halt meg Bécsben, a hivatalos bejegyzés szerint „heveny köleshimlő” miatt. Az azóta eltelt időben több mint 120 halálokot feltételeztek a reumatikus gyulladásos láztól a mérgezésen, fonalféreg-fertőzésen, merényleten át a vesebetegségig (utóbbira utalna különleges alakú fülkagylója, amely miatt betegesen érzékeny volt a durvább hanghatásokra). Egy higiéniai okok miatt hozott rendelet alapján a város határán kívül, jelzés nélküli sírba temették, az utolsó útjára kísérők között ott volt „örök riválisa”, Antonio Salieri is. Kettejük vetélkedése sokak fantáziáját ihlette meg, köztük volt Alexander Puskin és a brit Peter Shaffer; utóbbinak a zseni és középszer témáját boncolgató darabjából Milos Forman rendezett nagysikerű filmet Amadeus címmel 1984-ben.
Mozart maga volt a zene – tudott komponálni beszélgetés és étkezés, sőt mások zenéjének hallgatása közben, kiválóan rögtönzött, a zongorán fejjel lefelé, letakart billentyűzettel és háttal is képes volt játszani. Tény, hogy Mozart élete utolsó 10 évében (tehát 1781-től) keletkezett összes zeneműve megkérdőjelezhetetlen, és a legjobbak között van a helyük. Ez a fiatalember, aki állandó pénzzavarban volt és koncentrálási nehézségekkel küzdött hihetetlen könnyedséggel hozta létre a jobbnál jobb műveket legyen szó operáról, szimfóniáról, versenyműről vagy éppen hangszerekre írt zeneművekről. Darabjait javítás nélkül vetette papírra, teljes műveket egyszeri hallás után, emlékezetből le tudott kottázni. Műveit az osztrák botanikus-zenetörténész Ludwig von Köchel rendezte először időrendbe, a Köchel-jegyzékben 626 mű szerepel.
A Mozart-kultusz ma is virágzik, életéről készült musical, balett, színdarab, rajzfilmsorozat, nevét viseli csokigolyó és nemesített nárciszfajta. A milánói Scala idei évadnyitóján, december 7-én az „operák operája”, a Don Giovanni csendül fel.
Főbb művei:
1774 – La finta Giardiniera
1776 – Thomas, Egyiptom királya (Thomas, König von Ägypten)
1781 – Idomeneo
1782 – Szöktetés a szerájból (Entführung aus dem Serail)
1786 – Figaro házassága (Le nozze die Figaro)
1786 – A színigazgató (Der Schauspielerdirektor)
1787 – Don Giovanni
1787 – Kis éji zene (Eine kleine Nachtmusik)
1790 – Cosi fan tutte
1791 – Titus kegyelme
1791 – A varázsfuvola (Die Zauberflöte)
1791 – Requiem
Szemerédi Fanni
