Wynton Marsalis amerikai trombitás október 18-án ünnepli ötvenedik születésnapját; ő a kortárs dzsessz egyik legnagyobb alakja, az első dzsesszzenész, aki megkapta a Pulitzer-díjat.
New Orleansban, a dzsessz szülővárosában fekete zenészcsaládban látta meg a napvilágot, öt fiútestvére közül Branford, Delfeayo és Jason is zenészek (Branford a világ egyik leghíresebb szaxofonosa lett – a szerk.). Wynton Marsalis a helyi dixieland stílussal kezdte, de már egész fiatalon minden műfajba belekóstolt a klasszikusoktól a funkig. Tizennégy éves korában a helyi filharmonikusokkal zenélt szólistaként, és szinte az összes helyi dzsesszzenekarral fellépett. 1979-ben a legendás New York-i Juilliard zeneiskola növendéke lett, egy évvel később készítette első közös felvételét a dobos Art Blakey Jazz Messengers elnevezésű formációjával.
Marsalist szárnyára kapta a hírnév, a következő években olyan nevekkel koncertezett együtt, mint Sarah Vaughan, Dizzy Gillespie, Sweets Edison, Sonny Rollins, Herbie Hancock-kal közös lemezt is kiadott. 1981-ben megalapította saját együttesét, amely – folyamatosan cserélődő felállásban – a következő negyedszázadban mintegy negyven lemezt adott ki.
Marsalis szédületes tempót diktált, hiszen tizenöt éven keresztül évente több mint százhúsz koncertet adott. 1987-től tanít is, tévéműsorokat vezet, a Lincoln Centerben a dzsesszt népszerűsítő és tehetséggondozó programot szervezett és kiharcolta az intézményben az első, kizárólag a dzsessz előadására tervezett koncertterem megépítését. Itt adott nemrégiben nagysikerű koncertet Eric Claptonnal, a felvétel néhány hete lemezen is megjelent Play the Blues címmel.
Munkásága megkerülhetetlen a modern dzsessz történetében, bár olykor kritika is érte: pályatársai nevezték korlátolt képességű zenésznek, hiányolták belőle az eredetiséget, vádolták azzal, hogy csak a „klasszikus” dzsesszt tartja valamire. Marsalis nem foglalkozik a kritikákkal, ellenben számtalan fiatal tehetséget ő nyert meg a műfajnak, nem egyet személyesen segített a pályakezdésben.
Wynton Marsalis eddig kilenc Grammy-díjat nyert, eddig ő az egyetlen, aki egyszerre nyert a klasszikus és a dzsessz kategóriában is, miként arra sem volt még példa, hogy valaki öt egymást követő évben (1983 és 1987 között) kapjon Grammy-díjat. 1997-ben újra történelmet írt, mivel ő lett az első és eddig egyetlen dzsesszmuzsikus, aki Pulizer-díjat vehetett át háromórás Blood on the Fields című oratóriumáért.
2001 óta az ENSZ békenagykövete, jó barátságban van Barack Obama amerikai elnökkel, aki beiktatási partijára is meghívta. Tiszteletbeli tagja a brit Királyi Zenei Akadémiának, megkapta a francia becsületrendet és szobra áll egy francia városban. Tanári tevékenysége nemzetközileg is elismert, több egyetemtől is díszdoktori címet kapott. 2004-től a New York-i Jazz at Lincoln Center művészeti központ zenei igazgatója. Eddig mintegy hetven albumot jelentetett meg, ezek összesen több mint hétmillió példányban keltek el. Magyarországon 2009 nyarán adott nagy sikerű koncertet.
(Cultura.hu, MTI)
